2014. július 22., kedd

Bűnbe esve - 4. fejezet



...Reggeli kóstolgatások...

James szemszöge:

A reggel minden bizonnyal valamennyi ember számára nem a legkedvesebb időszak, főképp amikor olyan hasogató fejfájással ébred, mint jómagam. És történetesen az sem segít a helyzetemen, hogy Ric, amint felültem egy hatalmas maflást kevert le nekem, természetesen álmában. Ezt követően egy teljesen értelmetlen mondatot motyogva átkarolta a párnát, majd mintha már feleségül is vette volna, hozzá dörgölődött. Hatalmasat ásítva próbálom feltornázni magam ülő pozícióba, később pedig, miután sikeresen ráébredek arra, hogy otthon vagyok épen és egészségesen, nem mellesleg piszkosul másnaposan, a konyhába veszem az irányt, hogy egy kávé elfogyasztása után eldöntsem, hogy az ágyban húzom-e tovább a ló bőrt vagy esetlegesen bemegyek dolgozni. Azonban a konyha koránt sem volt olyan üres, mint ahogy én azt egyébként elvártam volna. Egy csésze gőzölgő kávé társaságában üldögélt Nate bájosan elbeszélgetve egy nővel, akit a reggelnek köszönhetően fel sem ismertem egészen addig, amíg rám nem emeli csokoládéhoz hasonlítható íriszeit. 
- Jó reggelt uram! - bólint amolyan köszönésképp, majd gyorsan végig futtatja rajtam tekintetét. Lusta mosoly terül szét az arcomon, ahogy halvány pír önti el az arcát, amikor nadrágom igen csak dudorodó részéhez kalandozik a pillantása.
- Neked is Cica! - kacsintok rá, miközben az öcsém felé fordulok, aki vigyorogva kapkodja közöttünk a tekintetét. Fél mosollyal lépek közelebb a nőhöz, majd a dereka köré kerítem a karomat, ezt követően pedig közvetlenül a füléhez hajolok, majd abba suttogva örömmel észlelem, hogy ölelésemben megremeg. - Elárulnád nekem, hogy mit keresel a házamban?
- Ő hívott föl, hogy épp elázva tivornyázol a cimboráddal, nem mellesleg szívesen, hogy elmentem érted. - magyarázza Nate, közben fintorba rándul a szája. Azt hiszem nem tévednék sokat, ha azt feltételezném, hogy maga elé elevenítette, ahogy Ricet és engem felkarolva az autójához kísér, ahol magunkból kiindulva minden bizonnyal az egész utat valami se eleje se vége szöveggel végig motyogtuk. Felhúzom a szemöldököm s ajkaimon egy gúnyos mosoly terpeszkedik el.
 - Nem téged kérdeztelek öcskös. Ha nem tévedek nem te vagy az én cicám, igaz? - fúrom az arcom a barna hajkoronába, mire annak tulajdonosának ajkain egy apró nyögés távozik. Gondolataim zugaiban percekkel később is prímán hallható a nő hangja, melytől sikeresen felébrednek a bennem alvó hormonok és engedni merészelik, hogy játszadozhassak Lester kisasszony hívogató fülcimpáival.
- Esetleg nem zavarok? - kérdezi némi krákogás után a testvérem, azonban felhúzza szemöldökét, amikor válaszul egy bólintást kap, természetesen szerény személyemtől. - Rendben, élvezkedjetek csak. Én addig felkeltem a mormotát. - indul meg a szoba felé, ahol Ric minden bizonnyal most tervez a másik oldalára fordulni, azonban kettőt találhattok, hogy milyen kedvében lesz, ha az öcsikém felrázza mézes mázos álmából. Percek múltán a konyhában találom a barna szemű és egyébként nagyon jóképű barátomat, amint épp azon fáradozik, hogy kitöltsön magának egy csésze kávét, azonban reggeli nyúzottságának valamint nem utolsó sorban a piának köszönhető kótyagos állapotának eredményeképp kicsúszik a pohár a kezéből és millió apró szilánk darabokra szétesik a padlón. Ric hosszú és választékos káromkodások közepette söpri fel azokat, s közben ügyet sem vet arra, hogy a kávé is eléggé szétfolyt.
- Jól van uram? - kérdezi a karjaim között lévő nő aggodalmas hangszínben, mire a barátom válaszul csupán dörmög egy teljesen érthetetlen mondatot az orra alatt és indul is befelé vissza a szobába, minden bizonnyal olyan okkal, hogy folytassa azt, aminek az előbb Nate szemtelenül véget vetett.
- Haver, a kávé kifolyt. Ki fogja feltörölni? - kiáltom utána már-már kissé túlságosan is józanul.
- Majd te. Vagy esetleg befogod a takarítónőt, akit olyan nagy szeretettel babusgatsz. - érkezik a gúnyos felelet, amit akár be is tudhatnék a reggeli kókadtságának, ha nem ismerném a barátomat, aki már betakarózva és szétterpeszkedve fekszik az ágyon és nem kellenek percek ahhoz, hogy felcsendüljön az illúzióromboló horkolása.
- Csodálkozom, hogy nem enni jött ki. - állapítja meg Nate komikusan.
- Miért? - kíváncsiskodik óvatosan a nő, miközben állát megfeszíti, mikor ujjaimmal gyöngéden végig simítok a nyaka hajlatán.
- Mert egy igazi bélpoklos.
- Ugyan már! Ennyire nem kell szerényen fogalmazni. Ric a fenéket bélpoklos, ő az a fajta zabagép, aki ha tehetné a saját anyját is megenné. - horkanok föl nem túl kedvesen, majd Hollandot eleresztve lépek az egyik székhez és helyet foglalva rajta igyekszem magamhoz venni egy csésze kávét, mely mindennapjaimhoz tartozik. - És már nem azért a tíz fillérért, de valaki igazán adhatna egy fájdalomcsillapítót. Másnaposnak lenni nem olyan szellemes dolog, mint amilyennek egyes emberek azt elgondolják. - mondom, közben belekortyolok frissen készült, forró italomba. Szórakozottan figyelem, ahogyan Holland tétlenül ácsorog egyik lábáról a másikra billenve körül nézve maga körül az eseményeket fürkészve, melyektől ő nem tudod hogy van vele, de én egyre jobban felélénkülök. Újabb korttyal kísérem magam afelé, hogy a lehető legjobban felébredjek. Az öcsém látván reggeli hangulatomat hamar előkotor a szükség esetére mindig bevásárolt gyógyszerből egy szemet mellé pedig egy pohár vizet, természetesen teljesen feleslegesen, mivel nagyon jól tudja, hogy bevetett szokásom már, hogy csúsztató nélkül nyelem le. A formás fenekű kis gyönyörűség fintorogva nézi, ahogyan szép lassan leküldöm a fejemre gyógyító hatással lévő kis pirulát, azonban rögtön pironkodva tekint lefelé, ahogyan kávémba kortyolva rákacsintok. Nate vigyorogva figyeli a nőt és szerintem nem sokat tévednék, ha azt mondanám, hogy nem a szemét legelteti, csupán örül, hogy talán végre megállapodok egy olyannál aki vette a fáradságot és a korán reggel elfáradt megérdeklődni hogylétem. Nos, én ezzel úgy vagyok, hogy ha a kutya a kovászba fog szarni, akkor sem fog foglalkoztatni, hogy melyik szajha mit lép, még ha egy ilyen kis kurváról van szó, mint Holland, akkor sem. - Egyébként még nem hallottam a kérdésemre a választ. Mit keresel itt ilyenkor? - szegezem az említett nőnek a kérdést, aki ajkaiba harapva igyekszik valószínűleg minél hamarabb valami értelmes választ kicsikarni magából.
- Hát csak...tudja, Mr. Herondale...izé.- dadog össze-vissza, egy eléggé értelmetlen mondatnak pontot téve a végére.
- Holland úgy érti, hogy gondolta meglátogat, hogy túlélted-e a tegnap estét. - karolja át a nyakát a lánynak, aki vadul bólogatva, meggyszín vörös fejjel ért egyet.
- Na idefigyelj Pöcörő! A lányt kérdeztem, nem téged! És nem tudom mióta érzed magad tyúknak, hogy szükségét érzed, hogy mindenbe, amihez egyébként semmi közöd nincsen belekotyogsz, de azért értékelem a figyelmességed, úgyhogy jobban tennéd, ha az ajtón kívül találnád magad öt percen belül, mert még véletlenül kirúglak a munkahelyedről. - állok föl a helyemről őrjítő lassúsággal és az öcsémhez érve pár centiméter közelségről meredek az enyémhez hasonló szempárba. Gúnyos vigyor terül el a száján, ahogy farkas szemet nézek tekintetének tükrében felélénkülő képemmel.
- A bátyád a főnököd? Azt hittem, hogy te is igazgató vagy nem csak James. - szólal föl a nő, mire én felhúzott szemöldökkel meredek rá.
- Én pedig azt hiszem rosszul ismered az illemszabályokat kicsi lány. Akkor beszélj, amikor kérdeznek, ezzel szemben te pont az ellenkezőjét teszed. De egyébként, hogy ne nézz egy fasznak, elárulom, igen a főnöke vagyok neki is, mivel ő a helyettesem, de persze gondolom ezzel már tisztában vagy. - kacsintok rá, majd újra az öcsémre szegezem tekintetem, ezzel szemben ő ajkait vigyorra húzva mered rám. Kezeit, mintha ólomból gyártották volna emeli föl közvetlenül a vállamra helyezve azt. Jég kék szemei szórakozottan ráncolódnak össze, azonban összeszorított szája mindazonáltal továbbra is csak feszülten préselődik össze. Fintor ül ki az amúgy eddig dühös arcomra és erős kényszert érzek, hogy öcsémen csattanjon a tenyerem, mely percekkel ezelőtt még a szépség derekára fonódott.
- Tudod bátyus, nem szégyen, ha valaki mást is érez, mint haragot, vágyakozást és cimborája iránti hűségét. Vannak azok a dolgok, amiket a szíved önkéntelenül érez, gondolok itt például az örömre, amikor tegyük fel egy hajléktalanon segítesz esetleg a szerelemre, amikor érzed, hogy a másik szíve érted dobog és tudatában vagy annak, hogy te sem vagy ezzel másképp, mert csak ő számít neked valamit ebben az ostoba, kegyetlen világban. - mondja őszinte tekintettel mindenféle humort kiűzve magából. Összeráncolódott szemöldökkel figyelem a száját, az arcát valamint a szemét, várva, hogy az egyik megránduljon és hangos nyerítések közepette közölje, hogy mekkora egy gyökér vagyok, hogy ilyen se eleje se vége szöveget tágra nyílt pupillákkal hallgatok. Történetesen nem azért, mert egy igazi vallomást kaptam a tulajdon öcsémtől, hanem, mert konkrét idiótának nézem, amiért ilyennel áll elém, ráadásul egy csaj társaságában, aki ugyan nem sok vizet zavar, de azért ne előtte érzelmeskedjen már, mert még a végén elpityegi magát, miközben tövig nyomom belé magam.
- Még attól a szerencsétlen szabótól hagyján ha ilyeneket mond nekem, mert tisztában vagyok vele, hogy ő a seggét is úgy emeli le a vécéről, hogy közben épp a bélműködést magyarázza, de te... Nate, fogalmam sincs mennyit ittam tegnap este, de egész biztos vagyok benne, hogy nem éri el azt a mennyiséget amennyit te húztál le. Vagy netalán egymás után nézted meg kitudja hányszor a Szerelmünk lapjait? - kérdezem erős nyakvakarások közepette, mivel a zavarodottságom talán latba nyomja mindazt, amit esetleg kiejtenék normális esetben a számon. Rohadj meg, ha ilyenekkel etetsz! Ne rajtam nyáladdz, hanem a rózsaszín hercegnőn, valószínűleg most is éppen Cukit, a cicáját fésülgeti vagy éppen Rózsaszínusznak, az ékszerteknősének integet az akváriumon keresztül. Ott van ő, nézz meg vele egy Nicholas Sparks által kreált könyv film változatát, utána meg húzz a picsába, hogy ne is lássalak, csak miután kibőgted magad! - Vagy sikeresen betéptél, mert dobtad azt a szajhát? Még ez is jobb, minthogy nekem beszélsz az élet kihívásairól és az életemben lévő érzelmekről. Teljesen fölösleges, hogy ezeket a szavakat kiejtsd a szádon, mert a ribancodon kívül más nem is figyel rájuk, szóval ha megbocsátasz... - lököm arrébb őt a vállammal nekimenve és a mosogatóhoz igyekezek, hogy a csap alá tartva kiöblítsem a poharamat, majd a szobába indulok, ahol Ric épp az igazak álmát alussza és emiatt féltékenység szikrái gyulladnak föl bennem. Én is aludni akarok és álmodozni arról, hogy ami most történt az valójában az agyam beteges részének idegesítő szüleménye volt.
- Uram, ma nem jön dolgozni? - kérdezi  Nate válla fölött kikukkantva a nő apró mosollyal az ajkán, mire én megvonom a vállam és a fekete pólómat alsó szegélyénél fogva rántom le magamról ezáltal felfedve a felsőtestrészem azon részét, amit a kisasszonynak még nem volt alkalma látni. Szeme önkéntelenül vagy sem, de felfedezi a mellkasom és a hasam tájékát, aminek hatására vélemény alakul ki benne, melyet teste tökéletesen mutat is számomra az ajkába harapás jeleként.
- Mondja csak, szeretné megvárni amíg ezt is leveszem vagy esetleg kifárad innen? Reménykedem benne, hogy a munkahelyre indul, mert csettintek és ki van rúgva. Feltételezem nem szeretne új állás után keresgélni. - ül ki az arcomra egy szemérmetlen mosoly, miközben az ujjaim a nadrágom gombjainál matatnak, hogy minél hamarabb levethessem a már eléggé kényelmetlen ruhadarabot. A nő arca enyhén pirosból skarlátvörösre vált, majd ajkait megnyalva feszült figyelemmel kíséri, ahogy a gombot kibújtatom a lyukból. Aztán a krákogásomra megrázza a fejét, mintha egy értelmetlen gondolatsort ezzel kiűzne a fejéből, viszont indulás helyett letaglózva, megmeredve figyel rám és néz a szemembe néma csöndben. - Szívesen rákérdeznék, hogy miért nem mész, de nekem akkor is annyi lesz a fizetésem, ha ott dolgozol a cégnél, ha nem. Vagy esetleg szexuálisan túlfrusztrált vagy ahhoz, hogy kirohanj a szobából? Mert hidd el, nem tervezem, hogy ma rám élvezz. Tehát a terv a következő, ha nem indulsz ki tíz másodpercen belül a helyiségből esélyt sem adok rá, hogy meggondold magad és elmenj, mert úgy megszopatlak, hogy a testrészeid is zsibbadtságot fognak észlelni magukon. - mondom, közben ő bambán, kábulva és szétnyíló ajkakkal figyeli a mondandómat, ezzel egészen magára gerjesztve engem. Szemeim megállapodnak a térd fölött véget érő ruha szegélyén, később pedig a keskeny derekán, végül a dekoltázsán, melyet most is fedetlenül hagyott. Halk nyögés távozik a szájából, amikor szavaim eljutnak a füléig és szenvedélyes tűz ébred a barna szemeinek bogaraiban.
- Egy. - kezdek neki a számolásnak, majd a hetes szám elérésénél már a kezem a sliccemen van, melyet
lassan lehúzok ezzel is jelezve számára, hogy nem sokára a tízes szám következik és akkor már semmit sem tehet. - Nyolc. - számolok tovább, majd amikor a kilencre váltok, az eddig mozdulatlanul engem figyelő Holland automatikusan teszi egymás után a lábait, ezzel kiengedve magát a szobából, még mielőtt a tizedik szám elhangozna. Azonban azzal nem számolt, hogy követni fogom és arra még inkább nem, amikor hátulról derekánál elkapom és haját, melyet hátrafelé húzok. - Tudod illetlenség köszönés nélkül távozni.
- Elnézést Mr. Herondale! - harap ajkaiba, miközben az enyémeket figyeli. - A viszontlátásra, remélem  kitudja majd magát sikeresen pihenni!
- Nem fogom, ugyanis elviszlek és ugyebár ennél fogva felesleges lenne hazajönnöm is, így bemegyek dolgozni.
- Csoda! - jelen meg újra Nate összecsapva tenyereit. Összeszorítom az állkapcsom és elé lépek, ezzel eleresztve Hollandot.
- Megbeszéltünk valamit seggfej! Ne avatkozz a dolgaimba! - mondom veszélyes lassúsággal és hangomból kicsöng, hogy még saját testvérem ellen is képes lennék fordulni, ha beleavatkozik a magánéletembe. Kezeimet a nő hátához nyomom és tolni kezdem a kijárat irányába, majd onnan beültetve az autómba fuvarozom el egészen a Kft.-ig. Félóra leforgása alatt már helyet foglalva üldögéltem a székemben, mialatt Holland a szokásos reggeli kávémat szolgálta föl nekem. Ahogyan finom ujjaival lehelyezi az asztalra a csészét beharapja alsó ajkát, mikor ráébred, hogy éppen minden figyelmem felé irányul. - Ugye tudod, hogy már otthon ittam egyet? - kérdezem, míg ő vörösben játszadozó ajkaival elmosolyodik és közelebb lép hozzám. Az asztalomhoz ül, közvetlenül velem szemben. Ujjaimat az állam alá támasztva fonom össze és elképedve figyelem, ahogyan vállat von és saját szájához emeli a poharat. Természetesen ő észre is veszi hitetlenkedő szemeimet és megmosolyogva reakciómat újra kortyol egyet. Történetesen le sem tudom venni jég kék íriszeimet azokról az ajkakról, amik valósággal rácuppannak a csésze szegélyére. Összevont szemöldököm egy pillanatra följebb csúszik, mihelyt a nő elemeli a szájától a folyadékot és lázadónak tűnő, barna szemeiben felcsap a tűz égető lángja. - Attól, hogy ittam még nem biztos, hogy ezt nem kértem volna. - kapom el előle a csészét és én is belekortyolok a feketébe. Holland ajkai összepréselődnek, ahogy az enyémet hozzáérintkeznek a peremhez, ahol másodpercekkel ezelőtt még az övéi tették ugyanezt.
- Sajnálom, nem szóltál. - mondja elhanyagolva a szabályt, mely alapján magáz a munkahelyen és ha plusz pontokat szeretne szerezni, akkor az utcán, a kocsmában vagy a világ bármely részén nem szólít Jamesnek. Elsötétült tekintetemen valószínűleg észreveszi, hogy jobb, ha nem hergel fel az ilyesmivel, ám, ahogy percekkel később rájöttem, mintha pontosan erre pályázott volna. - Egyébként köszi a fuvart, kényelmes út volt, tekintve a luxus autót, amivel felszántod az utakat.
- Viszont a fizetségem elmaradt. És azt hiszem megérdemlem, hogy megkapjam. - hajolok át az asztalon, ujjaimat az álla alá téve.
- Nem. - nyögi keservesen a szavakat, mire én erősebben rászorítok. Sziszegve szorítja le a szemét, s számomra érthetetlen mondatokat kezd dörmögni, ami akár lehet az is, hogy baromira kíván engem vagy pedig az, hogy elküld a picsába, de pozitív világszemlélőként az előbbire tippelve csókolok bele a nyakába. Hangosan zihálva áll föl és áll elém, skarlátvörös arcából kiindulva megállapítom, hogy helyes döntést hoztam.
 - Hidd el, Herondale bácsi nem bánt téged, azonban eléggé megfog téged harapni, ha nem térdelsz le tíz másodpercen belül. - nagyot nyelve teszi amit kértem, míg én végig simítok kócos haján és a sliccemmel kezdve szabadítom ki a testrészemet, melyet még a ribancnak nem volt alkalma felfedezni. Ámulva és riadtan kapja velem össze a tekintetét, ahogyan szembogarai tükrében megjelenik a méretes hosszom. Tőlem nem megszokottan leülök a székembe és úgy várom a kezek és puha ajkak okozta kényeztetést.
- James, nem foglak leszopni! - jelenti ki állapotának köszönhetően kissé kótyagosan, azonban roppant határozottan. Összevont szemöldököm alatt szórakozott ráncok gyűlnek össze és hangosan felnevetve pillantok az íriszeibe.
- Ó, dehogyisnem! Én megtettem a kezdőlépéseket, megujjaztalak, kinyaltalak és még sofőrnek is beállítottam magam, úgyhogy most te jössz. Vedd a kezedbe, majd a szádba és add meg nekem azt az örömöt, hogy nem cseszed el a hangulatot az idegesítő hangoddal! - mondom, mire elképedve figyel rám és pár pillanat múltán talán riadtságból vagy esetleg egyetértésből, de tette a dolgát. Kezébe vett és ujjait egyre szorosabbra fogva rajtam kezdte föl és le húzogatni, aminek hatására egy apró sóhaj kúszott ki a számon és hátradőlve a szék támlájára élveztem a látványt valamint a pillanatot. Az örömtől melyet később ajkai elképesztően puha ajkai okoztak éreztem, hogy nem kell sok attól, hogy a szájába ürítsem magam. Egyre szorosabban fogom a karfát az egyik kezemmel, míg a másikkal csokoládébarna hajkoronájába túrok és mélyeket lélegezve veszem tudomásul, hogy a száguldozik bennem a boldogság. - Gyorsíts! - parancsolok rá, miközben kezeimet a tarkójára vonom és torkig lenyomom a férfiasságom a száján. Öklendező hangokat hallat, ahogyan ezt megismétlem egyre többször, egyre gyorsabban, miközben a kéj száguldozik a testemben és a forróságtól csupán hatalmas nyögéseket tudok magamból kiszorítani. Mindjobban rákezd jönni ennek a mozdulatnak nyitjára és egyre inkább határozottabban fogja kezében a hosszom, egészen addig, amíg el nem gyengülnek a mozdulatai és inkább nyelvének körkörös mozgásával ingerli még inkább a makkom. - A picsába már bazdmeg! - nyögök hatalmasat, mialatt ő újra a fuldoklásig a torkáig húz, ezzel kiváltva belőlem az orgazmust, hogy a forró, fehér és nem mellesleg sós ízű folyadék lekalandozzon a nő száján. - Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? - pillantok rá, míg ő jó kislány módjára lenyeli a testnedvem.
- Talán, de azt megígérhetem, hogy ilyet soha többé nem fogok csinálni, szóval jól vésd az eszedbe a mai dátumot! - néz rám fenyegetően, majd feláll, azonban mielőtt elindulna kifelé én megszorítom a csuklóját, ezzel is maradásra sarkallva.
- Ne szájalj velem pici lány, mert én félpercen belül feldoblak az asztalra és úgy megdöngetlek, hogy kettészakadsz, miközben a sikoltott nevem visszhangzik az egész városban. Világos? Értve vagyok?