Bűnbe esve - 7. fejezet

..."Felmondok"...

Holland szemszöge:

Halálos csöndben figyelem James arcát míg alszik, kezét összekuszálódott hajába süllyeszti, míg  ziláltan szedi a száján a levegőt. Aggodalmasan összeráncolt szemöldöke és egy szeméből kifutó könnycsepp árulkodó jel rémálmáról. Arcomat a mellkasára fektetem és derekát szorosan átölelve próbálok neki még így is erőt nyújtani, azonban ő megrázkódik és fészkelődni kezd. Fejét jobbra és balra ingatja, mintha elakarná takarni maga elől a lelki szemei elé táruló látványt, mely álmában kísérti. Újabb könnycsepp csordul ki a szeméből, amit én nyugtatóan lecsókolok róla, aminek köszönhetően rövid időre elnémul és viszonylag nyugodtan szuszog tovább. Aztán mocorogni kezd.

- Ne tedd ezt! - hangja elveszlik a sötét, csendes szobában. Hasára helyezem a kezemet és nyugtatóan végig simítok rajta, mialatt belőle egy apró sóhaj bukik ki. Figyelem, ahogy ráncai a szeme körül kisimulnak, miközben ő egyre zavartalanabbul pihen tovább. Rövidesen ismét nyöszörögni kezd és nehezen kezdi szedni a levegőt. Kétségbeesetten figyelem, ahogy szólásra nyitja a száját és érthetetlenül motyogni kezd, majd megrázkódik. - Kérlek, ne! - szuszogja, míg könnyei záporesőként hullanak a párnára és halkan szipogni kezd. Bátortalanul megérintem az arcát és végig simítok rajta, ezután pedig gyengén rázni kezdem a vállát. Egyszerűen képtelen vagyok tovább hallgatni szenvedését, mégha az csak egy lidércálom is. Könnyekkel áztatott, riadt tekintetét rögvest rám emeli, míg én ijedten vizslatom minden egyes rezdülését.
- Ne haragudj, sírtál álmodban, én pedig nem tudtalak megvígasztalni - nyelek nagyot, míg ő szótlanul néz a szemembe, majd a padlóra és onnantól kezdve el sem fordítja onnan a szemét.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Gyakran vannak rémálmaim - húzza el szomorúan a száját, míg én elmosolyodok és igyekszem a karjaiba fészkelni magam. Szorosan ölel magához, mintha az élete múlna rajta és mellkasára helyezett kezemmel érzékelem szívének heves dobogását. Mély levegőt véve temeti hajamba az arcát, míg én a hátát simogatva próbálom megnyugtatni.
- Nem kell erről beszélned, ha nem akarsz - suttogom a fülébe, miközben ő felsóhajt és vállamnál fogva eltaszít magától. Szemembe nézve elmosolyodik és apró csókot lehel a homlokomra. Meglepetten figyelem, ahogy ezután továbbra is engem fürkész, míg én egyszerűen csak szorosan magamhoz húzom és a szája szélére nyomok egy puszit, amitől ő fáradtan felnyög.
- Köszönöm.

Órákkal később már Paul előtt állok egy kék földig érő, testhez simuló báli ruhát viselve, melyet ő szó szerint rám könyörgött. Állát mutató és hüvelykujjával tartja, miközben ráérősen hümmögve töpreng azon, hogy változtatnia kellene még vagy már teljesen elkészültem-e.
- Fordulj meg! - parancsol rám, hogy megnézhesse hátulról is, hogy minden passzol-e. - Hm...
- Paul, kérlek! Most fordultam meg már negyedszerre! Ha eddig nem találtál semmi kifogásolni valót az egész biztos azért van, mert nincs benne olyan - mondom, miközben nem tudom megállni, hogy végig ne simítsak a ruha oldalán, melynek selymes tapintása szinte vonzza a bőrömet. Paul elmosolyodik, ahogy látja rajtam mennyire élvezem, hogy ilyen anyagot viselhetek, majd odajön és egész közel hajol hozzám. Eszelősen sandítok rá, míg ő egy percre sem hagyja abba a somolygást.
- Bármikor kölcsönkérheted egy randevúra, ha szeretnéd. Biztosíthatlak, hogy a főnök tőlem nem szerez róla tudomást - kacsint rám, ellenben értetlen arcom továbbra is ő felé fordítom.
- Miről beszélsz?
- Ne játszd a hülyét! Tudom, hogy jársz valakivel - közli és a hátam mögötti tükörhöz lép, hogy megigazítsa magán az öltözékéből nélkülözhetetlen puha tapintású, kockás flanel ingét. Váratlanul ér a mondandója, így lesápadt arcomat inkább az ablak felé fordítom, amelyen túl az előtte álló magas cseresznyefát kezdem bámulni.
- Nincs senkim - suttogom mintegy magam elé úgy, hogy a szavak szinte égetik a torkomat valamint a szívem is csalódottan heves dobogásra kezd.
- A csokrok nem erről árulkodnak és a csoki is elég finomnak néz ki - gügyögi a szokásos stílusában, míg én egészen letaglózva álltam előtte. A szemeibe néztem, hátha elneveti magát, hogy szép álom volt Holland, de ébredj fel, viszont hiába vártam, mivel ehelyett inkább retardáltnak nézett, aki kettőig se tud számolni a megdöbbentségtől. - Ott vannak a főnök irodájában, mert csak oda fértek be, máshol csak útban lennének. Szerencséd, hogy nincs bent Mr. Herondale jelenleg, mivel igencsak kiverné a balhét, ha megtudná, hogy egy alkalmazottjának az udvarlója oda intézi az ajándékait - szám mondataira egyre hatalmasabb vigyorra húzódik és csapot papot ott hagyva fejvesztve rohanok James irodája felé ügyet sem vetve arra, hogy Paul kiabál nevetve, hogy nehogy eltépjem a báli ruhát. Feltépem az ajtaját és szinte elbőgöm magam a látványra, ami fogad. Vörös és fehér rózsákkal teli csokrok lepik be az egész padlót, egy lépést sem tudtam volna tenni, ha megpróbálkoztam volna vele. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak, egyszerűen megszólalni sem tudtam és ha ez nem lett volna még elég, egy hatalmas bonbon hevert a középen elhelyezkedő íróasztalon. Nagy levegőt véve indulok meg lomha léptekkel Paul felé egy fél pillanatra, hogy a telefonomat magamhoz vegyem. James száma az első, amit azonnal beütök, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy ő áll emögött az egész mögött és meg kell mondjam jól esik a tudat, hogy számítok neki. Szívem vadul ver, miközben felbúg a telefon és beleszól az a hang, mely egész nap körülvett. A rekedt, mély torokhang egyszerűen felizzítja belsőmet és vigyorgásra késztet.
- Csak azért hívlak, mert szeretném megköszönni ezt az egészet - szólalok meg mindenféle tétova dadogás nélkül, miközben élesen beszívom a levegőt, ahogy újra az irodába indulok. - Ez gyönyörű! - figyelem a virágokat és egy pillanatra teljesen elhomályosítja az a bizonyos rózsaszín felhő a szememet.
- Miről van szó? - kérdezi hangjából kifolyólag egészen kíváncsian. Felnevettem a színészkedésén, miközben egyre igyekezett bizonyítani, hogy halvány lila gőze sincs erről az egészről. Hangja csengése habár őszintének tűnt, mégsem sikerült engem a csapdájába csalnia és kacagástól rázkódó vállakkal hallgattam végig egyre érdeklődőbb kérdéseit.
- Ugyan már, ne tedd a hülyét! - mondom, közben a készülék másik oldaláról egy csalódott sóhajt hallok, aminek miértjét nem sikerül megértenem. - Betudnál jönni?
- Nyugi, már úton vagyok! - közli és hallom, ahogy a háttérben csapódik a kocsi ajtaja, pillanatokkal később pedig felbrümmög a motor benne - Látni akarom az arcodat! - érzékelem hangján, hogy mosolyog, de mégis valamilyen szinten feszült. 

- Én is a tiéd - harapok az ajkaimba, miközben elképzelem James csillogó szempárját, ahogyan a lábaim közül kukucskál ki vagy épp ajkát, amely belemosolyog a csókjainkba.

- Meghiszem azt édesem - kuncog fel, mialatt tudatosul bennem, hogy újabb becenévvel áldott meg. Be kell valljam ez jobban elnyerte a tetszésemet, mint a véget nem érő cicázás. Az idegesítő, míg ez magától értetődően édes és aranyos. Megmondom őszintén, hogy soha nem értettem a pasiknál ezt a becézős dolgot, mert véleményem szerint általában azt szoktuk így hívni, aki közel áll a szívünkhez, na de hogy a teljesen idegen vagy épp távoli ismerősöket miért illetik ilyen nevekkel az még előttem is rejtély. Lassú léptekkel távolodok el az ajtótól, ahogyan percek múlva hirtelen nagy robajjal tör utat felém James és elém érve gondolkodás nélkül szorosan a karjába zár és belép az irodájába. Ám a várt reakció helyett ökölbe szorítja a kezét és állkapcsát is összeszorítja, miközben összevont szemöldöke alatt rám pillant. Kezébe veszi az egyik fehér rózsát és idegesen méregetni kezdte, ahogyan kiemelt finom szirmai közül egy apró papírfecnit, ami eddig egészen elkerülte a figyelmemet. A papírdarabon egy számomra ismeretlen kézírással szerepel egy szó: Sajnálom!

Félórával később James még mindig a papírdarabnak szenteli figyelmét és pontosan tudja, hogy kitől származik, ahogyan én is. Hiszen soha nem kerültem összetűzésbe annyira senkivel, hogy bármiért is bánkódnia kellene, ez alól egyedül csak Alaric kivétel. Próbálok szemet hunyni afelett, hogy picit túlzásba esett a bocsánatkérést illetően, azonban meg kell hagyni mégis kedves gesztus volt tőle és habár még mindig bennem él az emlék, valójában már egyáltalán nem haragszom rá. Nincs rá okom, hiszen be volt rúgva és megkapta érte a büntetését is. Mi értelme volna még kínozni? Hiszen ennek ellenére le rí róla, hogy a lelke mélyén jó ember.
- Min töprengsz? - pillant rám a főnököm, mire én megrázom a fejem és halványan elmosolyodok. Voltaképpen halvány lila gőzöm sincs arról, hogy mit keresek még az iroda kellős közepén, míg ő egyszerűen csak az ujjai közé szorosan biggyesztett fecnit bámulja már időtlen idők óta szótlanul. Váratlanul elkapja a kezem és egészen közel húz magához pillanatnyi némaságomat követően, a hirtelen ötletétől egy röpke másodperc erejéig elfelejtek levegőt venni, amit ő minden bizonnyal észre is vesz, tekintve csábos mosolyát. - Fogalmad sincs milyen mámorító érzés tölt el ilyenkor, mikor miattam hagy ki a légzésed - mondja és végig simít a csípőmön, aminek hatására egy nyögés hagyja el a számat, ezzel felperzselve a mellettem álló férfit, aki szenvedéllyel átfűtött tekintetével már szinte fölfalta az egész testemet.
Ajka egyszeriben ólom lassúsággal közelednek felém és lehel forró levegőt a számra, amitől hirtelen kiszárad a torkom és automatikusan megnyalom az ajkaimat és tekintve, hogy alig volt köztünk távolság a nyelvem az övét is érintette valamilyen szinten, amire ő egy apró morgással jutalmazott, viszont mielőtt lépett volna, előzmények nélkül megfordul és az ajtó felé veszi az irányt. Egy jelentéktelen másodpercig azt hiszem kiront az ajtón egyedül hagyva engem, ám ezen gondolatmenetemet tüstént elhessegetem, hiszen az ajtót akkora robajjal hajítja be, hogy az jó, hogy le nem szakadt onnan. Ezt követően megfordul és teljes súlyával rám nehezedik, ahogy az íróasztalára nyom. Mindenféle teketóriázás nélkül szinte letépi rólam gyengéden a ruhát, ezzel közszemlére téve hamvas, napbarnított melleimet, amik egyikébe egész egyszerűen beleharap, evvel egy visszafojtott sikolyt kipréselve belőlem. Egy csekély percig tiltakoznék karjaim hadonászásával, ezzel szemben ő ezt a helyzetet megoldva az egyik kezemet a fejem fölé szorítja, míg a másikkal arra kér, hogy saját magamon simítsak végig, amit én mindenféle hezitálás nélkül boldogan megteszek, mindaddig amíg ő a nadrágja egyre növekedő dudorát nem markolássza.
-  James, gyere ide! - sóhajtom és kezeimet átveszik az övék, míg az övét az enyémek és egymást kényeztetve halkan nyögdécselünk. Egy nagy rántással letépi rólam azt a kevéske ruhát, ami még eltakarta előle fedetlen testem, ezt követően pedig már ott feküdtem alatta teljesen kiszolgáltatottan és kiéhezve rá, míg ő hangosan lihegve magatehetetlenül és megbabonázva ért hozzám. - Halkan, nehogy valaki meghalljon minket, hiszen csak munkatársi viszony van közöttünk!
- A francba már, ki nem szarja le, hogy ki hall minket, ez már rég több, mint egy munkatársi viszony! Azt akarom, hogy mindenki hallja, hogy baszlak és hogy ezt csakis én tehetem meg, mert aki hozzád mer érni annak az volt az utolsó elbaszott lépése az életben! - trágár szavaira egyre inkább nő a hasam alján a feszültség és felizgat, ahogyan rólam és az udvarlóimról beszél. Erősen zihálva és vágytól fűtve pillant rám, miközben átszelve azt a parányi távolságot szájára tapasztom a sajátomat és rögtön csókommal elárulom, hogy pontosan erre vágyom én is, ami az elmondottaiban szerepelt. Ujjait lassan belém vezeti és egyre nagyobb gyorsasággal kezdi bennem mozgatni olykor megnyalva azokat, míg én sűrű nyögések közepette magatehetetlenül hánykolódok. Ezt követően hirtelenjében társít hozzá még egyet, ami teljesen váratlanul ér, így élesen szívom be a levegőt és próbálok körkörös mozdulatokat végezni, ám ő lefelé kényszeríti a csípőm megálljt parancsolva ezzel.
- Ezért megöllek! - mondtam, miközben ő férfiasságával egyre közelebb került a számhoz, amit automatikusan kinyitottam. Egy pillanatra azt hiszem zavarja a hangom és így akar csendre inteni, viszont ez a kétely hamar elfoszlik bennem hallva szapora nyögéseit.
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy fenyegetőzz édes! - lendíti meg csípőjét előre, ezzel teljes valóját magamba tolva. A kezemet elengedve azt útjára indítom egyenesen a szerszámára és gyors mozdulatokat végezve igyekszem neki örömet okozni, amihez pár perc se kellett, sem neki, sem nekem. Remegve bújok meleg a karjaiba, miközben ő belém hatol immár ujjait elfelejtve és szinte ketté szakítva engem kezd el eszeveszettül kefélni ami mindkettőnkből sóhajokat vált ki, viszont lábam meg nem szűnő remegésbe kezd, amit fogalmam sincs miért, de nem bírom ki, hogy ne tegyem szóvá.
- James, áll meg, ez így szar! - kiáltok fel minden erőmet összeszedve, mire ő teljes valójában ledöbbenve áll fölöttem. - Vagyis, bocsi, de ez eléggé kényelmetlen. Nem jól csinálod - harapok a szám sarkába, míg ő összevont szemöldöke alatt rám tekint.
- Mit csinálok rosszul? - dönti picit oldala a fejét érdeklődően, én pedig hirtelen elröhögöm magam, tekintve a helyzet kínosságát.
- Begörcsöltem, lehetne picit lassabban, borzasztóan gyors vagy és nem tudom tartani a tempót - szája sarkában megjelenik egy apró mosoly, majd annak kíséretében bólint. Érzem, ahogy lüktet bennem és szinte felsikoltok, amikor egyre mélyebb köröket ró le bennem. Számra tapasztja a kezét és mellembe csókol, majd egyenesen a köldökömbe, mire én ívbe feszítem a hátam és érzem, ahogy mindjárt testet ölt szó szerint a vágy, mely kettőnk között szikrázik. Sínylődve vonaglani kezdtem, mint egy bárány, amit mészárszékre vonnak, mert nem bírtam ki, hogy ne mozduljak meg, ám most nem kényszerítette vissza derekamat az íróasztalára, hanem egy ordító nyögéssel jutalmazott meg, melytől olyannyira felbátorodtam, hogy ahogy közeledtem a csúcshoz, annál erősebben haraptam a vállába és a fogságban lévő kezeit is jobban szorítottam, ezzel kismértékű zúzódást okozva neki. A kéj teljesen elvakította a szemét, egyre gyorsabbra vette a tempót, majd pillanatokkal később sikítva mentem el, amíg ő befogta a számat csókjának lágy érintésével, ezt követően ő is hatalmasat nyögve ment el bennem. Majd még tett pár levezető lökést és egy apró csókot lehelve a számra rántott fel az asztaláról és megizzadt hajamon végig simított. Kifújom magam és csak azon túl realizálom tetteimet, hogy mit műveltem. Valószínűleg sohasem kérdőjelezték meg a szeretkezését, mire én egy egyszerű alkalmazottja ennek mindenféle kétely nélkül hangot adtam. Szégyenlősen lehajtom a fejem és zavartan ajkaimba harapok és legbelül erősen felkészülök arra, ami majd rám vár. Kifog rúgni, levonja a fizetésemet vagy meg fog alázni mindenki szeme láttára esetleg ne adj isten mindhármat egyszerre, egy szomorú sóhaj kíséretében helyet foglalok továbbra is anyaszült meztelenül az íróasztalán, ahol pillanatokkal ezelőtt fantasztikus orgazmusban volt részem. Percekig magam elé bámulva igyekszem egy döntésre elhatározni magam, mely habár nem könnyű, de azt hiszem mindenkinek jobb lesz.
- James! - kék tekintete pillanatok alatt megtalálja az enyémet és nyakkendő kötés közben figyelmét egyedül csak rám szenteli. Tudom, hogy ki kell használnom az időt, mert alighanem nem sokára nekem már hűlt helyem lesz itt és így vagy úgy, de lelécelek innen, én pedig nem fogom hagyni megaláztatni magam, ezért döntöttem. - Felmondok!
- Tessék? - nevet fel hitetlenkedően, viszont hamar lefagy az arcáról a mosoly, amikor meglátja a szomorú tekintetemet. Tudom, hogy ennyiért kiszállni a modellkedésből nevetséges és ennyi ésszel a következő állásom minden bizonnyal a cirkuszban lesz, de egész egyszerűen nekem ez sok. - Nem mondhatsz fel!
- Szeretnék kérdezni valamit! - állok meg előtte határozottan, már amennyire ezt éva kosztümben teheti az ember lánya. - Érzel irántam puszta testi kívánáson kívül egyebet?
- Ennek mi köze van az egészhez? - tekint rám eszeveszetten, mire én csak megvonom a vállam és egy lépést teszek felé. Szemei rám tapadnak és ha nem lennék most ennyire határozott ezzel a dologgal kapcsolatban rögtön elalélnék.
- Csak válaszolj az istenért is! Tudnom kell! - apró sóhaj csúszik ki a száján és pánikolva a hajába túr. Föl és alá kezd járkálni szemét mindvégig a padlón felejtve. Szinte látom, ahogy mozognak a fogaskerekek az agyában.
- Mondtam már, hogy ez az egész több, mint egy egyszerű munkatársi viszony - suttogja maga elé, miközben kezét a zsebébe süllyeszti. - Azt is mondtam, hogy kedvellek.
- Tudom. A köztünk történtek tényleg nem mindennapi dolgok munkatársak között, hiszen kinyaltad a seggemet, szó szerint. Kedvelni viszont én is kedvelek sok mindenkit, köztük téged is természetesen, tehát ez nem az a válasz, amit várok - fonom karba a kezeimet és gondterhesen figyelem minden egyes rezdülését. Valahol azt remélem, hogy a válasza az lesz, hogy igen, érez valamit, azonban halk és mély hangjával elutasító választ ad a számomra, amitől ismételten úgy érzem magam, mintha megforgatnák azt a bizonyos tőrt a szívemben. Fájdalmas sóhaj tör ki a tüdőmből, amikor is tudatosul bennem, hogy a lassan szívemhez nőtt munkahelyemet el kell hagyjam, tekintettel arra, hogy bárhogy is érez a főnököm irántam egész biztos, hogy nem szeretnék egy komolytalan kis viszonya lenni, aki a végén már csak azért fekszik össze vele, hogy ne rúgassa ki magát vagy hogy magasabb pozícióra pályázzon. Komótos léptekkel veszem fel a nemrégiben levetett estélyit és némán szambázok vissza elkenődötten, ami habár szó szerint lerítt rólam hálám és köszönetem Paulnak és mindenki másnak, aki látott, hogy ezt nem tette szóvá. Nem volt kedvem improvizálni, az igazat pedig még a legjobb barátnőmnek sem szívesen mondanám el, nem hogy kollégáknak. Döntöttem, lelépek.

Másnap, miután kelletlenül benyújtottam a felmondásomat egy bögre tea kíséretében látok neki egy új munkalehetőség keresésének az újságokban. Legnagyobb szerencsémre egészen sok állást találtam benne, viszont sajnos nem tudnám magamat huzamosabb ideig kéményseprőnek vagy kutyasétáltatónak elképzelni. Egyik sem az én reszortom. Csalódottan lapozok egyet, amikor is megakad a szemem egy kihagyhatatlan ajánlaton, amire természetesen azonnal reagálok, így telefont ragadva gondolkozás nélkül tárcsázom a számot, melybe egy kislány szól bele először, ami egy pillanatra megmosolyogtat. Régen, amikor épp a szüleim éppen nem voltak telefonközelben, szinte hanyatt homlok rohantam a mobiljukért, amikor azokon felcsendült az ismerős hang, mely az egyik ügyfelet jelentette, habár több, mint valószínű, hogy nem igazán repestek az örömtől, amikor anyukám tárgyilagos hangja helyett az enyém csengett a vonal másik végén, de ezt sosem tették szóvá, még akkor sem, amikor elkezdtem velük beszélgetni arról, hogy épp milyen mesét néztem vagy épp mit csinálok, miközben nekik valószínűleg sürgős dolguk volt, de sosem tették ezt szóvá és ez a mai napig megmelengeti a szívemet és igyekszem én is e képpen cselekedni, mindazonáltal pedig szeretem a gyerekeket, ezért sosem volt probléma a velük való kommunikálás.
- Szia! Dominic Walkert keresem az álláshirdetés miatt! Esetleg otthon van?
- Csókolom! Papó ma véletlenül itthon hagyta a mobilját és úgy ment el dolgozni - mondja a lány, hangjából kivehetően körülbelül tizenkét évesnek állapítottam meg. - De szólhatok neki a céges telefonon, ha úgy tetszik gondolni!
- Az is nagyon jó lenne, de ha nem gond megtudod nekem is adni azt a számot? Csakhogy, ha esetleg máskor is otthon felejtené a mobilt, akkor ne mindig téged zaklassalak ezzel! - mosolygok bele a telefon kagylójába, ahogy hallom, hogy a lány a vonal másik végén felnevet és kotorászni kezd.
- Diktálhatom? - automatikusan bólintok, bár tisztában vagyok vele, hogy ő ezt nem láthatja, így gyorsan elhadarok egy helyeslő választ, majd miután sikeresen leírom azt a számot és megköszönöm, gyors búcsúzás után le is rakom a telefont.

Nate szemszöge:

A tőlem telhető legnagyobb nyugalommal térek be az irodába, ahol a szokásosnál is morcosabb bátyámat találom egy jókora kupac virágcsokrok között.
- Hali! - köszönök neki egy aprót intve egy csintalan vigyor kíséretében, majd megállok az asztala fölött, amelyen egy bontatlan bonbon terül el, melyre hamar felcsillan a szemem, ezért megkockáztatva az esélyeimet, hogy James eltöri a kezem, ha hozzáérek, mégis kibontom és a számba dobom az első kezembe akadó rumosmeggyet, mely csokiba mártva isteni ízvilágot robbantott a számban.
- Remélem megfulladsz benne - áhít nekem mindenféle jó kívánságokat a bátyám, mire én elröhögöm magam és bekapok egy újabbat, amire ő csak egy apró morgással felel.
- Köszike! Amúgy mizu? - foglalok helyett az előtte lerakott két szék egyikén és magamhoz veszem immár az egész doboz édességet.
- Semmi - rázza a fejét és tollát kattogtatva vesz maga elé egy lapot, majd szorgosan kezdi megtölteni őket az aláírásával.
- Az tök fasza, na és miért van tele a bréd? Mert még csak arra sem méltattál, hogy egy bratyói ölelést adj nekem - nézek rá csüggedten, mire ő egy fáradt mosoly kíséretében megrázza a fejét és nekem dobja a tollát, ami elől elhajolva kapok be egy újabb bonbont - Amúgy ez kié? Kurva finom! - nyalom meg az ajkaimat, igazolva ezzel állításomat, mire James csak legyint egyet és újra minden figyelmét a papírjának szenteli, melyhez újabb tollat kotor ki a feneketlen fiókjából.
- Ric küldte a dudvákkal együtt Hollandnak.
- A macának, akit dugsz? - húzom föl a szemöldökömet, mire ő csak összeszorított fogakkal rám emeli a tekintetét. - Haver, én is hallok pletykákat, itt mindenki tudja, hogy van köztetek valami - mondom, miközben rákacsintok a bátyámra, aki tenyerébe temeti az arcát és némán hallgatja a közlendőimet - Amúgy nyugi nincs nagy cirkusz, mert csak a női mosdóban hallottam, szóval aggodalomra semmi ok.
- Akarom tudni, hogy miért voltál te a női mosdóban? - néz rám összehúzott szemöldökkel, mire én rázni kezdem a fejemet.
- A múltkor mikor rám jött kaksibombázás, akkor szinte kitiltottak a férfi mosdóból. Haza meg nem fogok menni, csak azért, mert szarnom kell, úgyhogy bementem a másikba - mondom diadalittas tekintettel, mivel elvégre is kijátszottam a többieket, ez nem kis teljesítmény, ha úgy vesszük, bár James tekintetét elnézve ő abszolút nem méltányolja tettemet, ezért inkább vigyorogva bekaptam egy újabb bonbont - Amúgy erre az egészre visszatérve. Miért lett hirtelen Ricből Rómeó? Őt ismerve hamarabb megette volna ezt a finomságot, minthogy odaadja valakinek, hogy csak úgy tétlenkedjen árván az asztalán, na meg ez a sok virág. Felcsapott kertésznek az öreg? - kérdezem, mire ő csak nyugtatóan masszírozza orrnyergét, merem kijelenteni, hogy lehetséges, hogy ismételten sikerült az agyára mennem, mint általában. De kérem, mi legyen a szórakoztatása egy ifjú milliárdosnak, mintsem az, hogy a bátyát bolondok házába juttassa? - Amúgy hol van a cica? Ma még nem is láttam!
- Már nem dolgozik itt többé!
- Kirúgtad, te idióta? - állok fel és hirtelen nem tudom, hogy dühös legyek vagy inkább szórakozott a bátyám kínján.
- A francokat, felmondott! - gyűri össze a kezében az előtte elterült papírlapot és remegni kezd az álla dühében.
- És most mit akarsz csinálni? - kapok egy újabb bonbont és elé rakom a dobozát nagylelkűen, hogy ő is vehessen belőle. Ahelyett azonban feláll és kidobja a kezében összegyűrt lapot és a kukába dobja, majd nagyot sóhajtva vesz egyszerre két csokit is ki a dobozból. Legszívesebben rászólnék, hogy azért ne vigye túlzásokba a dolgokat, de elnyomom magamban és inkább az elmondottaira szentelem a figyelmemet.
- Őszintén? Fogalmam sincs.

Holland szemszöge:

Másodszorra tárcsázom fel a kislány által lediktált számot, viszont a vonal túlsó végén megint csak foglaltat jelez, ezért eldöntve, hogy majd később próbálkozom újra az újságot kezdem böngészni, azonban szomorúan veszem tudomásul, hogy se kőműves, se lakatos, se műkörmös nem vagyok, ezért teljesen esélytelenül vágok bele a dolgok közepébe, de sebaj. Egyszer élünk, vagy mi. Szemem hirtelen megakad a tőlem nem messze lévő lehajított laptopomon, ezért kapva a munkanélküliség jó oldalán is magam elé veszem és szorgosan beütöm azokat az oldalakat, melyeken a legtöbbet szörfölgetek. Automatikusan rákattintok a tumblrre valamint a társkereső oldalra, ahol időm legtöbb részét töltöm. Valójában fogalmam sincs, hogy mikor és miért csináltam ezt a profilt rajta magamnak, de biztosan állíthatom, hogy egy percre sem bántam meg, ugyanis nem is társkeresőnek használom szinte, hanem egy egyszerű barátkozó oldalnak, ahol rengeteg online barátot szereztem, akiknek tényleg bármikor kötöttségek nélkül elmondhatom életem nagy titkait anélkül, hogy besértődne vagy érdeklődést kellene mutatnia, tekintve, hogy nem is ismer. Rákattintok nyomban az új üzenetekre és értesítésekre és boldogan állapítom meg, hogy új barátnak jelölést kaptam. Nyomban rákattintok a profiljára és érdekes dolgokat vélek felfedezni, például a profilképét illetően. Törperős, hihetetlen, de tényleg egy aranyos kis kék törp volt a profilja, ami rögtön mosolyt csalt az arcomra. Elfogadtam a barátnak jelölését és rögtön ráírtam. Igazából fogalmam sem volt, hogy elérhető-e ugyanis valamilyen furcsamód minden adatát elrejtette még a barátai előtt is, bár valamilyen szinten ezt megtudtam érteni.

Fuzzy22: Szia édesem! Mi újság van arrafelé?

Testem egészen különösen reagál a becézésre, tekintve, hogy eszembe juttatja a főnökömet, aki habár mérget vennék rá, hogy minden második lányt így hív, mégis belebizsergek.

Supnat10: Szia! Épp állást keresek, mert idióta vagyok és felmondtam!

Nyíltan beszéltem vele, nem szégyellem felvállalni saját magamat, pláne egy idegen előtt nem, akivel csak chaten keresztül kommunikálok és tekintve, hogy ő sem sok mindent tudhat meg rólam a felhasználónevemen és a profilomon kívül, melyen mellesleg valóban én szerepeltem, nincs rejtegetni valóm.

Fuzzy22: Kitalálom! Egy fasz volt a főnököd és kihúzta nálad a gyufát!

Megmosolyogtat a mondandója, hisz bekell valljam igaza van. James egy idióta fasz, aki kíméletlenül pengette a gitáron a húrokat és ha a közönség azt kívánta, hogy a színpadon törje össze a vadonatúj gitárját, ő összetörte, ahogy a szívemmel is tette.

Bűnbe esve - 6. fejezet

...Baljós reggel...

Holland szemszöge:

Zavarba jövő tekintetem sűrűn követi a vendégszobából megnyíló ablakon át az utcán erre tévedő egyszerű emberek tömegét és elmém egy eldugott pontjáról valami kétségbeesett és erős hang üvölt, hogy menjek el innen most, hátra hagyva magam mögött mindent és soha ne térjek vissza, mert azzal csak bajt hoznék a fejemre. Óvatosan oldalra fordítom a fejem és lassú léptekkel közelítem meg az éjjeliszekrényt, melytől alig félméterre maga az ördög aludt. Leültem az ágy szélére és tanulmányozni kezdtem karakteres arcának vonalait, amit fekete haja keretezett. Az ember el sem hinné, hogy James Herondalenak akadnak olyan pillanatai az életben, melyet tegnap éltem át vele, igaz, felettébb meggyötörten. Hatalmas sóhaj bukik elő belőlem, ahogyan dús ajkaira vándorol a tekintetem s előtör bennem a kéjvágy, hogy újra megérintsem őt, viszont önmagamat ostorozva inkább elszámoltam magamban tízig, hogy erőt vehessek magamon és feltalálva magam megkeressem a fürdőt, mert meglehetősen bűzölögtem a tegnapi eset után. Gyakorlatilag nem kellett hosszú ideig fürkészni az ajtókat, tekintettel arra, hogy az első szembejövő egyből a kék csempékkel borított fürdőszoba volt. Egy szempillantás alatt levetettem a ruháimat, melyek ugyan az este óta igencsak megfogyatkoztam rajtam. Azt hiszem az alváshoz levehette rólam őket James, amiért ki kellene akadnom, mintsem hálásnak lennem, viszont azért a bugyi és melltartó együttesen kívül igazán engedhetett volna még rajtam valamit. 

- Te jóságos ég! - húzom be a zuhanyfüggönyt magam mögött és a sugárban érkező víz alá menekülök. Ha tegnap valaki azt mondta volna nekem, hogy részegen fel fogom hívom a főnökömet, mert a hányásomban fekszek és mert a legjobb barátja megpróbált erőszakkal szeretkezni velem kiröhögöm, és ha még azt is hozzá teszi, hogy többször is átfog ölelni és a saját házába hurcol, hogy aztán másnap egymás mellett ébredjünk, azt hiszem nemes egyszerűséggel elküldtem volna a fenébe. Azonban hiába szörnyen jól esett a gesztus tudtam, hogy zuhanyzás után ideje lelépnem úgy, mintha soha itt sem jártam volna, hiszen sem Jamessel nem szerettem volna összefutni, sem pedig Alarickkal, habár be kell valljam az utóbbitól jobban tartottam. Megdöntöm hátrafelé picit a fejemet, hogy a zuhanyrózsa a forró vizet kényelmesen az arcomhoz tudja vezetni, míg alaposan átgondolom a tegnap éjjelt, azonban nem sikerült hosszan elmerülnöm elmém mélyében, figyelembe véve, hogy perceken belül kivágódott az ajtó, én pedig a rémültségtől felsikoltottam és az épp a kezemben lévő tusfürdős flakon pedig kiesett a kezemből. 

- Jó reggelt! - üdvözöl egy rekedt, álmos hang a függöny másik oldaláról, melyet váratlanul elhúzzák és a szemem elé tárul az anyaszült meztelen, kócos hajú főnököm, aki maximálisan mellékes dolognak tartotta, hogy az ember épp tisztálkodik, amit azért egyedül szokás elintézni. Rikítóan kék szemei rögvest a melleimre tapadnak és akkor sem téveszti el onnan tekintetét, amikor hosszú, választékos káromkodás hagyja el a számat. - Ne légy ennyire morcos, én csak zuhanyozni szeretnék - néz végre történetesen a szemembe és amilyen bűnbánó arcot vágott, képes lettem volna valóban elhinni, hogy pusztán a véletlen műve volt, hogy rám törte szó szerint az ajtót. Annál azonban ezerszer jobban ismertem ezt a férfit és tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ha ő csupasz női testet szeretne látni, akkor minden bizonnyal fog is és nem volt ez másképp most sem. 

- Amit megtehetsz azután is, hogy én végeztem - fontam keresztbe a karjaimat, mellyel akaratlanul is megemeltem a melleimet, amit James természetesen észre is vett.

- Megtehetném, de nem fogom - lépett be mellém a zuhany alá és kezeit a derekam köré fonta, míg az enyémek tehetetlenül a testem két oldalán lógtak. - Jobban vagy már? - aggódó tekintete elmerült az enyémben, mindaddig amíg én csak bambán bámulva rá, levegőért kapkodva igyekeztem nem elpirulni azon, hogy nem csupán, hogy velem töltötte az éjszakát ezen felül még nyugtalan is az állapotom miatt. Óvatosan bólintottam, míg ő töprengve félredöntötte a fejét és minden létező részével rám fókuszált. Homlokát neki támasztotta az enyémnek, azonban én képtelennek éreztem magam arra, hogy rá pillantsak, ezért szemeim a mellkasán végig gördülő vízcseppre szegeztem, melynek útját pillanatokon belül már ujjaimmal követtem, amit James egy hörgő torokhanggal kísért. Apró mosoly kúszott az arcomra a hangot hallva és máris kicsit felbátorodva közeledtem felé, testemet szorosan az övéhez dörgöltem, míg íriszeim mélyen elmerültek az övéiben. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Szemei tajtékzó tengerre engedtek emlékeztetni, ahogyan vad hullámokkal ostorozza a partot és az ott lévő embereket, míg az égboltot megannyi villám szeli át egy röpke pillanatra, amit fülsüketítő mennydörgés követ, és nekem szándékomban állt a tengert megszelídíteni. Ekképpen pedig habozás nélkül ajkaira tapadtam, amit olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy a lábam alighanem felmondta a szolgálatot pillanatnyi remegés kíséretében. Erős karjaival szorosan fogott magához és azt hiszem esze ágában sem volt elengedni, ami csak még jobban felperzselte az őfelé áradó vágyamat. Kezeim felkúsztak a tarkóján keresztül a csuromvizes hajába, melyet amikor az alsó ajkamba harapott meghúzgáltam. Nyelve szenvedélyesen vad táncot járt az enyémmel, ahogyan végig simított rajta és forrón kényeztette, ingerelte, melynek élménye alá kerülve hatalmas nyögés szakadt ki belőlem, bár ezzel ő sem volt másképp. Egy pillanatra elváltunk egymástól levegőért kapkodva, viszont az egymás iránt érzett epekedés és vágyódás már-már kézzel fogható volt. Tenyere jóformán önálló életre kelt és a fenekem felé kalandozott, amibe belemarkolva újabb nyögés hagyta el a szánkat. Ezt követően a hideg csempének döntött, amely a forró testemhez érve kellemetlen érzéseket váltott ki egy pislogásnyi időre belőlem, azonban James újabb csókjától semmi mást nem érzékeltem a világból csak őt. Lábaimat a dereka köré fontam, amíg ő a kezeimet a fejem fölé kényszerítette, utána csípőmet körkörösen kezdtem rajta ringatni, amitől ő egyre szorosabban préselt bele a falba és közelebb magához.
- Bassza meg Holland, kikészülök tőled! - harsogta szakadozottan, majd minden előzmény nélkül belém hatolt. A meglepődöttségtől hangosan felsikoltottam, míg ő gyors mozgásba kezdett. A hímtagja szinte kettészakított, a csípőmet tekertem, miközben ő egyre gyorsabb tempót diktált s közben fogai közé szorította a mellbimbómat, amitől felszisszentem. A mellem lendületesen ugrált, ahogyan belém döfködött és kéjes nyögések hagyták el a száját. - Annyira jó vagy.
- Úristen James! - nyöszörögtem, miközben pózt váltottam. Immár egyik lábam a vállán feküdt, míg a másik továbbra is szorosan a csípőjéhez dörgölőzött, amíg ő összefüggéstelen szavakat tett egymás mellé és szinte ordított a gyönyörtől. Erős remegés futott át egész testünkön, miközben ő döfött egy utolsót. Az egymásra kent nedvet és izzadságot lemosta rólunk a zuhany, azonban a kettőnk között lévő szikra továbbra is pattogott szüntelenül. Ezt követően James sampont kent a kezére, amit aztán finoman belemasszírozott a fejbőrömbe,s közben nem tudta megállni, hogy a fülcimpámba bele ne harapjon, amit én jóleső nyögéssel reagáltam le.
- Szeretem, amikor ilyen hangokat adsz ki. - suttogta a fülembe, mire én összerezzentem és elfojtottam magamban egy mosolyt. - Mit kérsz reggelire? - kérdezte, mire én teljesen megsemmisülve tekintettem rá.
- Azt hiszem én most inkább hazamennék - arcom szinte belerándul, ahogy kiejtem a szavakat, míg végül látom, hogy James arcán testet ölt a komolyság.
- Miért? - hangja halk, de kellően idegtől túlfeszített.
- Dolgoznom kell, Paul ma egy órával hamarabbra vár minket és ha jobban belegondolok már így is késésben vagyok - bújtam volna át szikár termete mellett, azonban az utamat állta.
- Én vagyok a főnököd, én mondom meg mikor vagy késésben és ha Paul szóvá meri tenni a késlekedésed, csak szólj nekem. Ő az egyetlen, akinek nincs joga a késésekről papolni, mikor ő sem jobb egy szállal sem. Csak tudnám mi a fenéért nem rúgtam még ki! - fűzi lassan a feszülő mellkasa előtt keresztbe a kezeit, ahogy tekintetével szívdöglesztő mosolyával engem tüntet ki. - Ne menj be ma dolgozni, inkább maradj velem - ecseteli, miközben nekem beszorul a levegőm a meglepődöttségtől. Nem firtatja tovább a dolgot, tekintve, hogy egy jókora sóhaj következtében kihúzza a zuhanyfüggönyt és hűlt helyét találom az egész fürdőben. Úgy vélem valószínűleg nem áll szándékában térden állva könyörögni a maradásom gyanánt, nem mintha elvárnék bárkitől is effélét. Voltaképp elmerengtem egy pillanatra a szavain és egy apró mosolyt csalt az arcomra, hogy James Herondale élvezi a társaságomat, még ha az csak testi kapcsolat is, ám dacára a rengeteg élvezetnek, mégis kezdtem megkedvelni őt és nem csak a sárma miatt. Lassan, minden erőmet összeszedve kikecmergek a fürdőből egy törülköző társaságában és minden reményem szerint stabil lábakkal. Vizes hajam kényelmetlenül tapadt a nyakamhoz, így gyorsan visszaszaladtam egy másik törülközőért, hogy turbánba csavarhassam vele. Váratlanul édes illat csapta meg az orromat, melyekhez hamarosan hang is társult.
- Készítettem neked reggelit. Egyél! Rád fér - fogja közre a csuklómat és bevonszol a konyhába, ahol frissen készült rántottát rak elém pár darab paradicsom társaságában. Kezembe veszem a villát, miközben le sem veszem a szemem Jamesről, aki ajkaiba harapva ül le velem szemben a tányérján lévő két rántottával és sült szalonnával. - Remélem szereted a tojást, ugyanis ezen felül már csak müzlivel tudok szolgálni, ha Ric be nem pusztította. Sajnos mást nem tudok neked megcsinálni, ne haragudj! - nyel egyet nyugtalanul, közben lehajtja a fejét és bekap egy kisebb darab szalonnát.
- Eszemben sincs neheztelni rád, sőt mi több hálával tartozom, fogalmam sincs, hogyan köszönhetném meg a segítséged - mondom miközben kezem akaratlanul is az övére csúszik, amit ő ösztönösen átkulcsol és elmerengve nézi egymásba kapaszkodó ujjainkat.
- Nem tartozol semmivel, csak annyit kérek, hogy maradj itt velem - hangja erőtlen és kétségbeesett, szívem szerint magamhoz szorítottam volna, bár az elég furcsán vette volna ki magát. - Vedd úgy, hogy szabadságot kaptál - emeli meg a villáján lévő rántottát és a szám elé tartja. Érdeklődve húzom fel a szemöldököm, mialatt az én evőeszközömre is pakolok a tojásból és ugyanazzal a mozdulattal szája elé tolom. Csábos mosoly terül szét ajkán, rikítóan kék tekintetét rajtam hordozza aztán szája egyszeriben szétnyílik. Tenyerét az ujjhegyeimhez engedi és a szájába segíti az ételt, mindeközben úgy, hogy a közöttünk lévő szenvedély csak nem megfojt. - Most te jössz - tolja közelebb a villáját a számhoz, ami automatikusan kinyílik és bekapja a falatot. Lassan kezdtem el csak rágni, vigyázva nehogy elrontsam a pillanatot vagy ami rosszabb felkeljek ebből az émelyítő álomból.
- Mindenkivel ezt szoktad csinálni? - csúszik ki a számon az első eszembe jutó gondolat. Gyorsan a szám elé kapom a kezem, hogy visszatuszkoljam a szavakat a számba, azonban hamar rájöttem, hogy már nem tudom őket visszaszívni. James üveges tekintettel maga elé réved, mialatt egy félmosoly cikázik az ajkain. - Úgy értem, hogy van híre a nőkkel lévő kapcsolataidnak - magyarázkodom igazából tök feleslegesen, de valamivel muszáj volt megtelíteni a kínos csendet, mely körülölelt mindkettőnket. Azt hittem sosem fogja megválaszolni a kérdést, amikor végre megszólalt.
- Nekem nincsenek nőkkel kapcsolataim. Soha nem is volt. Csak szex - nehézkes mozdulattal megdörgöli a szemét és kerüli a tekintetem, szemét szigorúan az asztalra szegezi.
- Soha nem volt barátnőd? - értetlenül néztem őt, míg ő az elképedésemre egyszerűen elnevette magát és az ajkába harapott, amitől akaratlanul is sikerült felizzítania.
- Nem és őszintén szólva nem is hiányzott, bár így a múltba visszatekintve csak a rengeteg lányt látom, akiknek az ágyukba belemásztam vagy a sok extrém hely. Te jó ég! - fogta a fejét és láthatóan teljesen elmerült a régmúltban, amikor sorra fűzte be a lányokat, akiknek sűrű, rózsaszín köd vakította el a szemük világát. - Viszont tényleg idejét érzem már, hogy megmaradjak valaki mellett jelentős ideig - néz mélyen rám, s közben feláll és az oldalamhoz simítja a kezét, miközben lehajol és egy gyengéd csókot lehel a homlokomra, amitől hirtelen libabőrös lettem, amit sajnálatos módon ő is észre vett, viszont örök hálám kísérje, amiért nem tette szóvá, helyette inkább felhúzott a székről, hogy szemmagasságban legyek vele. Kezeit az arcomra helyezte és hüvelykujjával az ajkaimat simította végig, majd kivette a törülközőt a hajamból és azt a földre dobva beletúrt a hajamba, ezzel egy időben pedig megcsókolt. Koránt sem volt gyöngéd csók, inkább áhítozó és birtokló. Kezeit a csípőmre csúsztatta és szinte magára rántott. Melegség terült el az ágyékom tájékán, azonban amikor eltávolodtunk és magához édesgetett nem bírtam magammal és egy puszit nyomtam a borostás arcára, amit habár meglepően fogadott hallottam a torkában feltörő elégedett morgást.
- Kedvellek James! - suttogom a fülébe, miközben ő egyre szorosabban ölelt magához. Egy szót sem szólt, így eléggé zavarba ejtően éreztem magam, ezért elengedtem és a szemébe néztem - Nem vagy olyan rossz ember, ahogy mondják.

Ric szemszöge:

Hosszasan demonstráltam pillantásaimmal a szobám falán lévő festményt, melynek keretét én magam faragtam, amikor még apámmal laktam. A festménnyel szemben a ruhásszekrényem állt tárva nyitva, bár be kell valljam hónapok óta nem láttam csukva azt az átkozott bútordarabot, tekintve, hogy a ruháim úgy voltak beledobálva, hogy egy turkáló megirigyelhetné. Lassan kászálódom ki az ágynemű közül, amiben már mélyen elsüllyedtem, hasonló módon, mint a bűnbánatban, nem voltam képes kitenni a lábam a szobából hajnal óta, viszont most erőt véve magamon félmeztelenül indultam le a nappaliba valami szíverősítőért, erősen remélve, hogy nem futok össze a szerelmes gerlicékkel. Nem túl határozottan indulok el, majd behajtom a szobám ajtaját magam mögött és elindulok a folyosón, ahol a vendégszoba előtt megállok és a csukott ajtaját kezdem nézegetni, minden bizonnyal már rég elment, azon minutumban azonnal meghallottam egy női kacajt, ami kétség kívül Hollandhoz tartozott. A nappaliba érve hosszú percekig állok a bárszekrény előtt, mire elhatározom, hogy egy kis vodka megfogja állni a helyét, nem pazarlom az időt tiszta whiskys pohár keresésére, így magamhoz veszem az üveget és az ablakhoz vánszorgok. Meghúzom a kezemben lévő alkoholt, majd az ablakpárkányra helyezem és így tekintek ki a borús, esős égboltra. Szememmel követem az ablakon a versenyt rendező esőcseppeket, melyek elhomályosítják előttem a kert rejtelmeit.
- Ric, jó hogy látlak! - jelenik meg a hátam mögött legjobb barátom, akinek ránézésre is jobb kedve volt a megszokottnál, nem kellett sokáig törnöm a fejem ennek mivolta miatt, tekintve, hogy tisztában voltam vele, hogy James kedve mindig tökéletes egy kis hancúr után. Nem nézhettem így a szemébe, ezért továbbra is az ablakot szemléltem, hátha valamilyen megmagyarázhatatlan módon kinyílik és a szél felém korbácsolja a vad esőcseppeket, talán felébresztett volna abból a nyomorból, melyben nyakik benne voltam - Mizu? - áll mellém és az ablakpárkányra tett üveghez nyúl, melyet meghúz, majd visszarakja - Csak nem másnapos vagy haver? - kacag fel mellettem, míg én üveges tekintettel magam elé révedek.
- Én voltam az - hangom annyira halk és törékeny, hogy egy ideig határozottan hiszem, hogy meg kell ismételnem, mert nem hallotta meg. Megfordulok és a szemébe nézek, ő azonban láthatóan abszolút nem vesz komolyan. Hatalmas sóhaj bukik ki belőlem, míg ő előre görnyed és figyelem, ahogy megrázkódik a válla a röhögéstől. - Hát jó - mormolom mintegy magam elé.
- Akkor most suttogva kell beszélnünk? - teszi fel a kérdést, ahogy egy komisz vigyor bujkál a szája sarkában, én pedig lehunyom a szemem és elszámolok magamban tízig, hogy be ne verjek neki egyet, hisz valljuk be, nem kell a mostani állapotomat fokozni. Eltekintek az előző mondatától, majd újra teszek egy próbálkozást arra tekintve, hogy mit tettem.
- Komolyan beszélek haver.
- Akkor ha kérhetem beszélj értelmesen, mert abból hogy magad elé meredsz meg itt suttogsz nekem egy szavadat se értem. Legközelebb talán morzejelekkel fogunk kommunikálni? Az isten szerelmére bökd ki mi bajod van vagy megütlek! - fűzi gyorsan mellkasa elé a karjait és engem vesz szemügyre.
- Én voltam, aki Hollandot megakarta... - nyelem el a mondat végét, ahogy fájdalmasan kifújom a levegőt, de mégis valamelyt kissé megkönnyebbülök, ahogy elárulom, mintha egy súlyos terhet levettek volna a vállamról. James arca megrándult az információ megtudása után, majd keze hirtelen ökölbe szorult és meglendült, már csak akkor eszméltem fel, amikor behúzott nekem egyet, aminek következtében én a hátrébb tántorodtam. - Figyelj, tudom, hogy most eszméletlenül haragszol rám haver és elhiheted nekem, hogy már lassan egy szerzetesnél is jobban belemerültem a bűnbánatba, viszont tudod, hogy ép ésszel soha nem tennék ilyet, viszont részegen teljesen elborult az agyam. Nem voltam tudatomnál. Sajnálom - hebegem remegő ajkakkal és orromra szorított tenyérrel, viszont James csak áll előttem indulattal átáztatott tekintettel és nyilvánvaló volt, hogy ezt nem úszhatom meg szárazon.

- Te idióta, pszichopata vadbarom! - jött felém egy újabb lesújtó ütéssel, melytől a földre borultam és éles fájdalom nyílt a számba, mihelyst felszakadt. Nem próbáltam visszaütni, tisztában voltam vele, hogy ez a minimum, ami kijár nekem és neki is.  Harag tombolt a szemében és arca is dermesztően keserves volt, valósággal őrjöngött, miközben nekem támadt. Testét átvetette rajtam és kegyetlenül igyekezett ráncba szedni - Hogy voltál képes erre? - üvöltött lélekfacsaróan, úgy hogy a szívem belesajdult. Valósággal szédültem testének súlya alatt, ahogyan kíméletlenül móresre tanított, próbáltam ellenállni elvégre akármekkora bűnt is követtem el nem szerettem volna emiatt meghalni.
- James, állj le! - sipít fel egy vékony, riadt női hang, aki kétségkívül Holland lehetett. Vékony, alacsony termetével igyekezett lefogni a barátomat, azonban az könnyedén lerázta őt magáról - A franc essen beléd, engedd őt el! - kiabál félelemtől reszketve és egyre a főnöke vállát húzta hátrafelé, hogy minél előbb leszedje rólam inkább kevesebb, mint több sikerrel.
- Mondd azt, hogy nem érdemli meg azért, amit tett! És pont te véded! Mi a faszomért nem mondtad, hogy ő volt az? - hagyta abba az ütlegelésem és a lány felé fordult, akinek már javában hullottak a könnyei.
- Még a klubban mondtam, hogy ne haragudj rá, mivel tudtam, hogy valami hasonló lesz a vége.

James szemszöge:

Ric talán még soha nem volt ennyire a begyemben, mint az utóbbi pár órában, tekintettel arra, hogy Hollandot ilyen lelki dolognak tette ki. Igaz, mélységesen megbánta a bűnét és meg is kapta érte a dorgálást általam, viszont tényleg nem fért a fejembe, hogy mi a franc szállt belé, hiszen már millió és egy alkalommal itta már magát olyan részegre, hogy azt se tudta hol van, de ilyet vagy egyáltalán hasonlót soha. És habár még mindig evett a méreg, azért Hollandnak sikerült elérnie, hogy lehiggadjak, még ha az nem is volt olyan könnyű, mint reméltem. Egy kisebb négycsillagos hotelszobába menekültem a lánnyal, hogy kiszellőztessem legalább annyira a fejem, hogy ne arra gondoljak, hogy mennyivel jobban mutatna Alaric Saltzman egy békés temetőben, egy rohadt koporsóban. Ám azt se felejtem el, hogy ő is ember és hibázhat, valamint, hogy amióta világ a világ sosem tántorított el az álmaimtól, sosem esett nehezére a maradéktalan támogatása és voltaképpen bármiről is volt szó ő mindig szilárdan és határozottan ott állt mellettem, ahol kellett. Árnyékomként volt jelen az életemben, mindig kiállt értem szavak és tettek formájában egyaránt és egyetlenegyszer sem kért köszönetet érte, mert ő ilyen, sosem kér semmit, már persze ha nem tekintjük a hasát, mert, ha megkordul, akkor bizony még nekem is vigyázzba kell állnom, mert őnagysága megéhezett és süthetem neki a tojást, bár bevallom nem igazán hagyja rám a konyhát, általában az az ő reszortja. Egy szó, mint száz lényegében sosem keserítette meg az életemet, még ha játékosan szívattuk is egymást ezt illetően, ő egyszerűen örökösen biztatott és bátyám helyett is bátyám módjára féltett, mert ő a legjobb barátom és a cinkosom bármi is legyen és ezt sosem szabadna elfelejtenem, még ha annyira is tombol bennem a düh, hogy péppé verném szerencsétlen fejét.
- Bocsánatot kell kérnem tőle, igaz? - szakad ki belőlem a mondat, majd megfordulok a teásbögrével a kezemben, hogy kikérjem Holland véleményét, aki szótlanul bólint, majd feláll és kiveszi a teát a kezemből, amiből jó nagyot kortyol, s ezt követően pedig a karjaimba bújik.
- Én azt tenném.
- Csak még mindig orrolok rá, amiatt, amit tett veled. Sajnálom! - suttogom a puha hajba, aminek illata a ma reggeli kókuszos sampont tartalmazza. Mutatóujját a számra helyezi, ezzel gyöngéden utasítva, hogy hallgassak el. Egy pillanatra el is felejtem a problémámat, amíg az ő mélybarna szemeibe nézek, amik bebörtönözik a szívemet és nem engedi el, bár titkon nem is akar kiszabadulni.
- Neked semmit sem kell sajnálnod, ő tette, nem te és őszintén szólva rá sem haragszom, mivel tudom, hogy nem szándékosan tette, mivel csak az ital irányította őt na meg azért is, mert te itt vagy velem és nem engeded, hogy... - nézem az ajkát, miközben beszél és aranyszívét tárja ki éppen, miközben teljesen elmereng a tekintetemben, azonban én egyszerűen nem tudok neki ellenállni és hagyom, hogy félbemaradjon a mondandója, rávetem magam az ajkaira és gyöngéden falni kezdem őket. Sosem csókoltam még ennyire odaadóan senkit sem, remegett, ahogy nyelvem bebocsátásért könyörgött a szájába, amit ő engedelmesen ki is nyitott. Lágyan simogattam a nyelvét, míg ő szinte remegett a karjaimban, ezért szorosan magamhoz húztam. Illata teljesen megbolondított és felperzselte a véremet, viszont tudtam, hogy nem tehetem magamévá, csak azután, hogy Alarictól elnézést kértem, hogy kis híján eltörtem az orrát. Levegőért elválva, végig simított az arcomon - bajom essék - fejezi be tétlenül a mondatát, mire én egy apró csókot pihegek a homlokára.
- Én is kedvellek Holland! - bököm ki gondolkodás nélkül, mialatt végig simítok az arcán, majd kabátomat felvéve kiindulok az ajtón. - Hé, beszélek Rickel, nem sokára jövök, nyugi! - szólok még egy pillanatra vissza neki, ő pedig mosolyogva bólint, viszont aggódó szemein látom, hogy tart attól, hogy újra verekedésbe fúl a dolog, pedig tisztában voltam vele, hogy ez nem történhet meg így.

Negyedóra múlva már ismételten a házam küszöbét lépem át és sietősen a haverom szobája felé igyekszem, ám hűlt helyét találom ott, legalábbis azon a részén, amit nem fed be a tömérdek ruha és lom. Végül a nappaliban találom meg őt, amint épp a dohányzó asztal előtt egy kanapén keresztbe vetett lábakkal könyvet tart a kezében. Döbbenten figyelem az eseményeket, hátha észrevesz és elhajítja a könyvet nevetne, hogy ugyanmár te balek, örülök, hogy tudok olvasni, de semmit sem kell túlzásba vinni, viszont ez nem történik meg. Hangosan megköszörülöm a torkomat és elé lépek, mire hajlandó tekintetét rám szegezni.

- Haver jól látom, hogy neked könyv van a kezedben? - fürkészem, miközben ő elmosolyodik és lerakja azt az asztalra. - Azt hiszem utoljára gimisként láttam nálad ilyesmit, azt is csak azért, mert püfölted vele az egyik gyereket - nevetek fel, majd zavartan megvakarom a nyakamat, látva, hogy ő velem ellentétben nem éppen nevet, helyette inkább összevonja a szemöldökét.
- Újabban szeretek olvasni dolgokat - vonja meg a vállát, mire nekem fognom kell az államat, hogy nehogy a padlót súrolja.
- Haver, mindig megtudsz lepni - túrok a hajamba, miközben igyekszem a témára térni, mielőtt még skizofrénnek tart, hogy egyik percben szarrá verem,  majd elhúzok a fenébe és visszajövök nevetgélni. - Figyelj, én is követek el hibákat, ahogy te is és tudod nagyon jól, hogy hibáztál és megérdemelted, amit tőlem kaptál, viszont azt hiszem egy kicsit túlzásba vittem az egészet.
- Mondd, hogy ez nem bocsánatkérés akart lenni! - nevet fel hitetlenül és rázkódik a válla a nevetéstől, míg én zavartan nézek rá. - Sose tudtál normálisan elnézést kérni a dolgaidért, de értem és én is sajnálom, tudom, hogy mit tettem és bűnhődök is érte rendesen és persze, minden oké köztünk, már ha így oké - nyújtja felém a jobbját, mire én elvigyorodok és belecsapom a kezébe a sajátom, majd magamhoz húzom egy haveri ölelésre. - Amúgy örülök, hogy végre van barátnőd, megérdemlitek egymást! - mosoly derűsen, míg én lesápadtan kapkodom a levegőt.
- Ő csak egy barát, akivel dugok! - kiáltok fel tagadva mondandóját, de hirtelen meg is bánom, hiszen Holland már jóval több lett egy egyszerű lotyónál, akit hébe hóba kefélgetek.
- Na persze, szaros korod óta ismerlek és még sose láttalak ilyennek. Majdnem megöltél egy órája, ha más lánnyal tettem volna maximum egy pofont kaptam volna és elengedtél volna isten hírével! - nevet fel és meghúzza a mellette lévő piát, ami már eléggé fogytán volt, ezért kikapom a kezéből és újra felhajtom az üveget.
- Lehet, hogy igazad van!

Holland szemszöge:

Tagadhatatlanul vártam, hogy James visszatérjen a haverjától, akit a helyzettől eltekintve mégis rokonszenves embernek találok és hajlandó vagyok neki megbocsájtani, amit tett. Sűrűn járkáltam a kis hotelben, ahol kivett egy szobát kettőnknek a főnököm és örömmel fedeztem fel, hogy nem csupán egy szobát tartalmazott az egész, hanem egy kis fürdőszobát is. A tőlem telhető legnagyobb odafigyeléssel megvizsgáltam a mosógépet, amibe gyors tanulmányozás után begórtam a tegnapi ruháimat, amik helyett elloptam James egyik boxerét, az egyik ingét, majd ahhoz felkaptam magamra még a tegnapi büdös nadrágot is, hogy azért mégse menjek el teljesen idétlenül egy hotelbe. Mialatt a gép mosott, addig kénytelen voltam teljesen meztelenül lenni, ezért inkább bebújtam az ágyba és mellig betakarózva kapcsoltam be a tévét. A természetfilmeket megmondom őszintén egy ideig eltűrtem, de mivel nem láttam esélyét, hogy valaha is a sivatagban vesznek üldözőbe állatok, ezért inkább tovább kapcsoltam, a következő csatornán szappanopera film ment, amiből elég volt egy mondatot meghallanom ahhoz, hogy átkapcsolhassak, azt követően még volt kettő hírcsatorna, egy disney mese végül a végén találtam egy eléggé megdöbbentő, ám annál izgatóbb csatornát, pornófilm. Hirtelen tizenhárom éves kamasznak képzeltem magam, aki azon fáradozik, hogy nehogy lebukjon a szülei vagy a testvére előtt, ahogy éppen ezt néz. Hangosan felnyögtem, amikor a férfi szétterpesztette a nő lábát és a nőiessége felé hajolt, erősen élt bennem az emlék, amikor James ugyanezt tette velem a mosdóban és egyszerűen szinte magamon éreztem az érintését és a forró leheletét.

- James! - Végig simítottam a mellemen, ahogyan a filmben lévő nő is, miközben a másik kezem bedugtam a combjaim fogságába és kitartóan dolgozni kezdtem a csiklómon halkan nyögdécselve. Körkörös mozdulatokat végeztem rajta, mialatt elmémben azt képzeltem, hogy James keze dolgozik rajtam. Egyre nedvesebb lettem a pózoktól és a hangoktól, amiket láttam és hallottam, egészen addig, amíg ívbe nem feszült a hátam és éreztem, hogy pár pillanat és elélvezek, hanem akkor egy torokköszörülésre lettem figyelmes, amire hatalmasat ugrottam az ágyon és szembe találtam magam a kiéhezett tekintetű, perverzül vigyorgó Jamessel, akinek nem kellett sok, hogy rám vesse magát.
- Ne fáradj, majd én befejezem, amit elkezdtél és mit ne mondjak eléggé imponáló, hogy az én nevemet nyögdécselted maszti közben is, tartsd meg ezt a jó szokásodat! - kacsint rám, mire nekem az arcomba tódul a vér és a fülem tövéig elpirulok, majd eltűnik a takaró alatt, szorosan a combjaim között.

Bűnbe esve - 5. fejezet

...Rosszul elsült tivornya...

Holland szemszöge:

Szükségtelenül törném magam, ha belevetném magam olyan gondolatokba, melynek javában hasonló hazugságok lennének, amik mind onnan indulnának s fejeződnének, hogy a pokol legmélyebb bugyraiba kívánom a főnökömet szavai miatt, illetve tettei miatt, azonban az elképzeléseim teljesen más alapokon nyugszanak. Megvethetném, amiért egy mosdóban bánt úgy velem, mint egy kurvával, esetleg a undorodhatnék tőle, mert kényszerített, hogy eleget tegyek vágyainak, de érdekes mód, nem teszem. Ennek okáról sajnos még saját magamat sem sikerült teljes mértékben meggyőzni, mivel a csillapíthatatlan vonzódás James iránt annyira erős, hogy minden egyes porcikám azt súgja, hogy amikor csak tehetem ugorjak rá. Vonzódom hozzá és nem vetem meg, viszont ezzel szemben mégis van bennem annyi ellenszenv iránta, melyre csak pillanatokkal ezelőtt ébredtem rá. Amikor kihasznált megalázottnak éreztem magam, de mégis úgy emlékszem az egészre vissza, mint életem legélvezetesebb pillanataira. S miután Jessicát is sikeresen beavattam az utóbbi egy hét történéseibe, amit Jamessel tettünk... nos, azt hiszem helyesen fogalmazok, ha azt mondom, hogy köpni nyelni nem tudott, miután meghallotta. Nem azért, mert nem nézte volna ki ezt a főnökünkből, hanem pont, hogy belőlem. Tisztában volt vele, hogy az orális kielégítésben nem volt még részem valamint Drew, a volt barátom sem közelítette még meg a nőiességem a nyelvével, pláne nem egy mosdóban. De leginkább attól kezdett hülledezni, amikor az érzéseimbe kezdtem belevetni őt.
- Te egy idióta vagy! - csattant fel, mikor a depizés szélén kezdtem állni. - James messziről híres a szexuális kielégítéseiről, na meg úgy alapból, ahogy a nőket kihasználja, aztán eltűnik, mint a kámfor. És hidd el ez felér egy baromi nagy pofonnal, de te mintha ezeket élveznéd is és ez... nem találom a megfelelő szavakat..
- Undorító? Szánalmas? - kezdtem találgatni, elvégre ugyanilyen véleményen voltam én is, de amellett a férfi mellett teljesen másik énem kezd éledezni. - Tudom.
- Tudod... hát ez kész röhej. Te nem vagy normális! Én a helyedben szóba se állnék vele. - állt meg felettem csípőre tett kézzel és veszélyesen közel hajolt hozzám, így még ijesztőbbé téve azt a tipikus szigorú Jessica nézését.
- Hát hogy őszinte legyek nem is sokat beszélünk, viszont cselekedni annál inkább. - suttogtam magam elé teljesen elpirulva egy halvány mosollyal kiegészítve.
- Nem akarom hallani a részleteket! - nyomta a tenyerét a füléhez, aztán amikor meglátta, hogy megrándítom a vállamat, akkor még ennél is komolyabbra véve a figurát rám szegezte a tekintetét. - De komolyan, térj észhez és nyisd ki a szemed! Lehetőleg hamarabb, mint a lábaid. - szegezte rám tekintetét, melynek vészjósló jeleibe sikerült beleborzongnom. - Próbáld meg elvonni a figyelmed róla. Mondjuk mit szólnál, ha elmennénk bulizni egyet? Ahogy a gimis éveinkben. Kitombolnád magadat és még az is lehet, hogy bepasiznál és a pofájába röhöghetnél Mr. Faszfejnek.
Hazudnék, ha azt állítanám nem gondolkodtam el Jessica szavain, hiszen ha belegondolunk egyáltalán nem rossz ötlet. Bármelyik másik férfi jobb James Herondale piszkos kis énjénél.
- Benne vagyok. Mikor indulunk? - Jessica szemei egyről a kettőre felcsillantak és ajkain egy büszke vigyor jelent meg. Tudom, hogy sokat jelentek neki. Azt pedig még inkább, hogy csak a jót akarja nekem.
- Nos, késő délután hat óra van. Ez az én órám szerint már buli idő. Kapj fel valamit és gyerünk.

Nem kellett sok idő míg átszedelődzködtem magam. A legszűkebb éjfekete színű ujjatlanomat kiválasztottam és ahhoz egy farmer rövidnadrágot na meg egy magassarkút. Tudtam, hogy Jess ha gimis bulihoz hasonlóba akar menni, akkor ilyen ruhára van szükségem. A szememet erősen ködösre gyorsan elkészítettem és végérvényben kész is voltam, ahogy a barátnőm is. Rajta is hasonló ruha volt, csak míg én dögös feketében, addig ő sötétkékben. Magabiztosan, felemelt fejjel karolt bele a kezembe és úgy léptük át a küszöböt, majd a diszkónak is az ajtaját. Az emberek legtöbbjét természetesen nem ismertük, de ez az ismeretlenség számomra még több magabiztosságot adott. Egyrészt azért, mert senki sem tudja ki vagyok, milyen érzelmekkel, milyen múlttal na meg hogy Herondale újdonsült kurvája vagyok.
- Ki kell vernem őt a fejemből - suttogtam magam elé és ezzel egyúttal a pult felé vettem az irányt. A lány aki épp egy félmeztelen fiúnak töltött ki egy pohár whiskyt láttam, hogy a szeme sarkából végig mér, majd a hirtelen összeráncolódott szemöldökéből és összeszorított szájából ítélve azt olvastam le amire számítottam. Egy ribancnak hisz, egy olyanfélének, akit tudja, hogy sosem érne utol. Épp egy pasast bámultam meg hátulról, amikor a pultos csaj flegmán elém vetett egy " Mit adhatok? " mondatot. Hasonló hangsúlyban eldaráltam a kívánságomat, s azt könnyedén lehajtva felálltam és a táncparkettre sétáltam. Jessicát sajnálatos módon már elveszítettem a szemem elől, de megmertem volna tippelni, hogy éppen mivel foglalatoskodik és már a gondolatától vigyorognom kellett.

- Sziamia gyönyörűm! - támadta meg egy markos kéz a fenekemet, melybe a meglepődöttségtől hirtelen felsikoltottam, aztán amikor megfordultam rögtön felcsillant a szemem. Mélybarna tüzes szemek és mexikói akcentus, a kockás hasról nem is beszélve. Mr. perfekt... - Lenne kedved játszani?
- Maradjunk a táncnál...gyönyörűm! - fűztem a nyakába a karjaimat, miközben háttal állva a fenekemet neki dörzsöltem az ágyékának, míg ő csípőmet bűvölte.
- Mi a neved? - dörgölte a nyakam hajlatába rekedten.
- Nem fontos. Na és a tiéd?
- Még annyira sem - dörmögte, majd keze lesiklott a combom mentén és külső részét cirógatta. Hosszú ujjai csiklandozták az adrenalintól felizzott testem. Rózsás arcomat végig simítottam, mielőtt beletúrtam a hajamba. Hangosan lihegtem, miközben magához vont a férfi.

James szemszöge:

Kék színű folyadék ömlik ki a szerződéslapra, amelyen már másfél órája dolgozom, azonban az események egy csöppet sem kedveznek nekem, ugyanis a nyomtatót gyorsabban találták fel, mint ahogyan nyomtat, ráadásul a tollam is kifolyt, így tönkretéve a hivatalos papírt.
- A picsába már! - mérgelődök, miközben a tollamat a kukába hajítom és egy ronggyal próbálom felitatni a pacát ami az íróasztalomra jutott. - Most kezdhetek mindent elölről.
Gyorsan ránéztem a fali órára, ami a konyhámban volt és ezzel egyidejűleg végig simítottam a meztelen mellkasomon. Elcsoszogtam a termoszhoz és kitöltöttem magamnak egy pohár kávét, miközben elnyomtam egy ásítást. Benéztem Alaric szobájába, akinek természetesen hűlt helyét találtam, úgyhogy egy nagy sóhaj után inkább leültem a tévé pihenésképp, mert már az agyam leblokkolt a rengeteg név és ruha rendezése után, amit legnagyobb bánatomra újra meg kell csinálnom. A tévében éppen egy akciófilm ment Michael Bay rendezésével, de alig két perc után máris reklámra váltottak. Gyógyszerek, hipermarketek propagandája, aztán hirtelen egy világoskék keretben bevillanó híradó, amiben egy fontos dolgot készültek közölni, legalábbis a bemondásuk alapján. Felkeltette a figyelmem a bögyös, szőke hajú nő, akinek mellét a szűk ruha még jobban összenyomta és egyszerűen megjött tőle az étvágyam. Megnyaltam az ajkaimat, majd miután elkezdett beszélni már sokkal jobban érdekelt mit mond, pláne akkor, amikor egy túl ismerős arcot pillantottam meg a képernyőn és egy kisebb szívinfarktus egy sokkal nagyobb dühvel tört rám. Alaric Saltzman barátomat ittasan ültették be egy kibaszott rendőrautóba, amiért megpróbált egy csajt megerőszakolni és a szórakozóhelyen másfél liter erős whisky lopáson rajta kapták. Azonnal felkaptam egy fekete pólót a bőrkabátom kíséretében, majd azonnal a rendőrkapitányságra hajtottam, hogy a seggfejet kirángassam a dutyiból. Az úton két piros lámpán hajtottam át, valamint sikeresen belebotlottam egy dugóba is, ahol hálaistennek hamar átverekedtem magam. Idegesen doboltam az ujjaimmal a kormányon, amikor a telefonom csengőhangját hallottam meg. Sűrű káromkodások közepette megkerestem a készüléket, majd meg se nézve a hívó felet megnyomtam a zöld gombot.
- Mi a fasz van?
- Önnek is jó estét Mr. Herondale! Paul Morgan vagyok. Ne haragudjon, hogy ilyen későn hívom, de...
- De igen, kurvára haragszok!  Most kibaszottul nem érek rá arra, hogy a kicsinyes, átlátszó sztorijait hallgassam, aminek a fele se igaz, mert csak kihúzza magát a munka alól. Leszarom, hogy mi van magával. És tudja mit faszfej? Örüljön, hogy jó szívem van és még nálam dolgozhat. Más már rég kibaszta volna az utcára, mint egy nyomorult kis férget! - ordítottam torkom szakadtából a megnémult Paulnak és úgy ahogy volt kinyomtam a mobilt. Jó igaz, nem éppen a legszebb stílusban mondtam meg neki a magamét, de le kellett vezetnem a feszültségem és ő pont kapóra jött. Ugyanakkor hiába kussoltattam be az alkalmazottamat, a harag és a kétségbeesés még mindig tombolt bennem, miközben a rendőrkapitányság ajtaján besétáltam. Az első szembejövő rendőrnek elmondtam, hogy mit keresek itt és máris Richez vezetett. Mihelyt megláttam a haveromat, amint beesett szemekkel és vértől vöröslő szájjal felém fordult a rács másik oldaláról a mellettem álló férfihoz szóltam és azon nyomban letettem az óvadékot. Ricet kiengedték és habár holnapra lehet, hogy csak egy kis részére fog az egésznek emlékezni, de tőlem megkapja a magáét, mert az, hogy ellop egy nyomorék piát sunyiba az még oké, na de, hogy megerőszakolni egy kurvát... ennyire még ő se lehetett benyomva. Hazaérve a teljes testsúlyát rám helyezve támolygott be a szobájába és dőlt be az ágyába, mint akit kiütöttek... szó szerint. Ezután bedobtam egy újabb kávét, rágcsáltam hozzá egy kis kekszet és újra hozzáfogtam a papírmunkához, habár a szívem még mindig elképesztően vert tudván, hogy mit készült művelni Ric, azért valamelyt jó eszköz volt a kötelességemhez tartozó dolgok elintézése a figyelemelterelésre. Amikor újra ránéztem az órára az már jóval meghaladta az éjfélt, viszont az a nyavalyás telefon nem tudja mikor kell az embernek békén hagyni. Viszont már kevésbé bosszantott a dolog, amikor megláttam ki hív, reménykedtem benne, hogy újabb menetre éhezik... ahhoz nekem is lett volna kedvem.
- Szia cica, hiányzik Herondale bácsi?
- Ummm, igen. James kérlek gyere ide, uhh.. azt hiszem, mindjárt szállok...izé, hányok - gügyögött a telefonba és erősen hallani lehetett, hogy félre beszél, megmernék rá esküdni, hogy berúgott. És kitűnő alkalom lenne arra, hogy újra megdöngessem, de arra csak én emlékeznék és az úgy már kevésbé élvezetes.
- Hé... inkább feküdj le és próbálj nem kárt tenni magadban. Rohadtul be vagy baszva, ahogy kihallom a hangokból - halk hümmögést hallottam, majd az okádást. Azon nyomban megéreztem a nem létező hányást a számban, és fintorba rándult az arcom. A mai nap számomra borzasztó kimerültséggel járt és egy kiadós alvás hiányzott volna számomra, ám épp ez volt az egyetlen, amihez fikarcnyi kedvem sem volt. A rengeteg kávétól és az adrenaintól képtelen voltam lefeküdni.
- Nem vagyok otthon, izé... látni akarlak... érezni, a hangodat hallani - csöndes, törékeny hangját alig hallottam a készüléken keresztül, viszont, ahogyan beszélt felkeltette az érdeklődésem. Persze, nem elhanyagolható, amit mondott, de mégsem volt szokványos. Éreztem, hogy őszintén beszél és hazudnék, ha azt mondanám nem merült fel bennem egy röpke pillanatra annak az esélye, hogy megkeressem, de az nem én lennék. Gyöngeség lenne a részemről egy nő felé, James Herondale pedig egyetlen csitri csapdájába sem fog beleesni, akkor sem, ha az éppen seggrészeg és a szívem sajdult meg érte. Még magam számára is nehéz volt beismerni, de tényleg megsajnáltam.
- Hol vagy? - kérdésem rövid volt, de határozott. Körülbelül tíz másodpercig a vonal másik végéről némaság ordított. Reménykedtem benne, hogy nem szakította meg a hívást, s ezt leellenőrizve újra meghallottam megtört, kótyagos hangját.
- A klubban, ahova gimis korunkba jártunk - magyarázta, mire nekem mosolyra rándult a szám. Az a hely őrzi annak emlékét, amikor anno Rickel megismerkedtem. Zűrös kamaszok voltunk, akik folyton lógtak a suliból, ittak, cigiztek, mindezt természetesen csak módjával egészen addig, amíg rajta nem kapott minket a nagymamája, ahogyan hazafelé ballagtunk. Viccesnek mondható jelenet volt, ahogy a már megboldogult Rose néni nemes egyszerűséggel a sarokba állított mindkettőnket és leszidott, végül pedig beárult a szüleinknek, akiket mondjuk annyira nem rendített meg a dolog, de idővel mi is tudtuk, hogy nem mehet ez így sokáig. Felnőttünk, de még mindig boldogan tekintek a régmúltra vissza, mégha az akkoriban nem is volt a legboldogabb pillanat mások számára, de az akkori lázadó tini énünk élvezte a kitüntetett figyelmet.
- Érted megyek.

Megközelítőleg tíz perc alatt ott voltam a szóban forgó klubban. Az ajtón belépve egyedül pár pincért találtam, akik a pult körül rótták a köröket, miközben a helyet pofozták helyre.
- Elnézést! - szólítottam le egy közel negyvenév körüli nőt - Megtudná nekem mondani, hogy hol találom Holland Lestert?
A lány nevének említése után az asszony arcára érthetetlen módon aggodalom és féltés ült ki. Gyengéd mosoly játszadozott ajkán, miközben a karomra helyezte az övét és anyáskodóan végig simított rajta.
- Ön minden bizonnyal a kislány udvarlója lehet. Szegénykém nagyon el van keseredve, bár ez teljesen érthető, nagyon sajnálom, ami vele történt. Ez a világ már csak ilyen, ennél mélyebbre sajnos már nem igazán van hová süllyedni - szánakozó pillantással mért végig, míg én teljesen érthetetlenül álltam előtte, elvégre nem minden második férfi betévedő, aki őt keresi az udvarlója, bár az ilyen nőktől kitudja mi tellik, ellenben meglátásom szerint nem nézném ki a lányból, hogy minden férfira ráugrik, aki kapóra jön. Habár a látszat néha csal.
- Hol találom őt? - szigorú hanglejtésemtől még jómagam is megrezzentem egy pillanatra. Megijesztett a nő mondandója, ahogyan róla beszélt és rajtam is kezdett eluralkodni a pánik. Az asszony némán a mosdó felé mutatott, amit először csak komótos, később már egyenesen futólépésekben közelítettem meg. - Holland! - szóltam utána, hátha jelzi hollétét, ami rövid időn belül meg is történt. Az utolsó fülkéből kiintett nekem, mire közelebb léptem hozzá. Orromat facsarta a belőle áradó pia bűze, szörnyű látványt festett, ahogyan a padlón elterülve a vécébe kapaszkodott,  csapzott haja kócosan terült el a hátán valamint a vállán, kisírt, vöröses szemei alatt az elfolyt festék rászáradt az arcára és rövid, szexis ruhája eltépődött, felgyűrödött és pecsétes is lett a hányástól. Leguggoltam hozzá és arcát a kezeim közé szorítottam, viszont a lány teljesen ki volt. Kirepedezett ajkai még ilyen állapotban is hivogatóak voltak, főleg ennyire közelről. - Jól vagy? - néztem rá, ő azonban összeszűkült szemekkel mélyedt az enyémbe.
- Úgy nézek én ki, mint aki jól van?
- Igaz, hülye kérdés. - mosolyodom el fáradtan, hiszen már hajnali kettő, én azonban ahelyett, hogy aludnék vagy dolgoznék otthon itt vagyok egy klubban, az egyik alkalmazottammal, akivel hébe hóba kényeztetjük egymást. - Gyere! - egyik kezét a nyakam köré fonom, míg a másikkal a térde alá nyúlok és a karjaimban kicipelem őt a mosdóból az egyik asztalhoz. Leültetem őt a székre, míg egy másikat mellé húzok és azon én foglalok helyet, szorosan mellette. - Mi a franc történt veled?
- Hát maga nem is tudja? - lép újra mellém az asszony, akivel érkezésemkor beszéltem. Meleg kezeit Holland fejére rakja, majd gyengén simogatni kezdi. - Szegénykém túl sokat ivott és egy olyan fiatalembernek tetszett meg, akinek nem kellett volna. Istenkém, bár hamarabb közbe avatkozott volna a fiam, az a vadállat megakarta erőszakolni a kislányt. Sikított. Egyszerűen vérfagyasztó volt - ledöbbenve hallgattam a nő szavait és megrökönyödve figyeltem a lányt, amíg az üveges tekintettel meredt maga elé és egy szót sem szólt. Kezemmel álla alá nyúltam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Mondd el mit tett veled az seggfej, megkeresem és agyonverem!
- Ne.. - nyöszörögte Holland, s egy könnycsepp szánkázott végig az arcán. Sosem tudtam mit kell kezdeni egy olyan emberrel, aki sír. Ökölbe szorult a kezem, miközben eszembe jutott az a gyökér. Az egy dolog, hogy vannak szexuális vágyai és hogy egy nő kurva gyönyörű, de még a legaljasabb féregnek sem jutna eszébe az, hogy erőszakhoz forduljon ilyen esetben. Jól mondta az asszony, mire ideértem, hogy ennél mélyebbre sajnos már nem lehet süllyedni. - Mr. Herondale... - rakta puha kezeit a szorosan tartott öklömre, amik a gyengéd érintéstől automatikusan elernyedtek.
- Ne aggódj cicám, most már nem esik semmi bántódásod - hamar átveszi elmém fölött az uralmat a düh és mint akinek leeresztették a vörös függönyt, ökölbe szorított kézzel pattanok fel a székemről azzal a szándékkal, hogy én most azonnal megkeressem azt a férfit, de akkor visszafordulok és meglátom a széken összetörten ücsörgő Hollandot. Forr bennem a mélységes düh, viszont a tekintete nem enged távozni, hiszen milyen ember volnék, ha most itt hagynám őt egyedül. Odalépek elé és óvatosan a kezem nyújtom neki, amibe ő szó nélkül belekapaszkodik, így sikerül felállnia. - Elmegyünk innen, gyere! - nézek rá és magam sem tudom miért vagyok ilyen kedves vele, hiszen világ életemben lenéztem azokat a nőket, akik még magukat is semmibe veszik és egyedül csak az számít nekik, hogy minél előbb megkapják, amire ők vágynak, aztán fel is út le is út. A rosszabb, amikor mindezért pénzt is kérnek, de Hollandot egyszerűen nem tudtam ilyennek elképzelni. Ahogy rá néztem, mintha egy angyalt láttam volna, akit személy szerényem rontott meg és avatott be a bűnök rejtelmes és izgalmas világába. Nem tudom pontosan még azt sem, hogy mit keresek én egyáltalán itt. Miért jöttem utána? Akárhogy is, de nem bántam meg, mert ilyen lelkiösszeomlást egyetlen embernek sem kívánok.

- Hazaviszlek, rendben? - fúrom csokoládébarna íriszeibe a sajátom, míg ő válaszul egy aprót bólint. Tudom, hogy nem vagyok a legjobb ember a világon és ezt nem is tagadom, vannak hibáim és attól félek, hogy egy újabb botlásom lenne, ha én a mostani helyzetét kihasználnám, hiszen annyira védtelen és gyenge, de ettől még inkább megnőtt felé az étvágyam. Feltudtam volna falni testestől lelkestől, hanem amikor rám néz újra és egy szomorú könnycsepp újra kibuggyan a szeméből valahogy leomlik a bennem lévő fal, amelyet szilárdságom és férfi mivoltom épített fel. - Minden rendbe fog jönni. - nézek a szemébe és megölelem, hogy meggyőzzem őszinteségemről, mert valljuk be, hogy a mi kapcsolatunk inkább testi kapcsolat, mintsem, hogy milyen jól kijövünk egymással. Rábólint a szavamra, majd lassan elhúzódik és lábujjhegyre áll.
- Ne haragudj rá. - suttogja erőtlen, fáradt hangján, míg én újra elkapom a derekát és ismét szorosan magamhoz vonom, hogy átölelhessem. Nem tiltakozik, hagyja, hogy államat a vállára támasszam és teljes súlyát megtartsam. Percekig álltunk így, míg légzése egyenletessé vállt és teljesen elnyomta az álom. Kezeim közé veszem a lányt, majd kilépve vele az ajtón, kisebb kínszenvedések árán az autóm hátsó ülésére fektetem és a gázba taposva viszem hazáig. Sajnálatos módon, mivel nem tudom a pontos lakcímét, ezért kénytelen vagyok a saját otthonomba vinni.

Ric szemszöge:

A Hold gyér ezüstös fénye világította meg a némileg sötétbe burkolózó szobát, melynek ablakán keresztül tökéletesen láthatóvá vált számomra a kerek égitest, mely körül a sok pici, apró csillag már alig látszott a virradásnak köszönhetően. A fák lombjai hangtalanul mozdultak odakint, apró szellő lengethette őket és ahogy szememmel egy inkább követtem lassú mozgásukat, úgy egyre inkább merültem el az elmém legmélyén lévő gondolatok sűrűjében, melynek középpontjában leginkább a tegnap délutántól tartó tivornya alatt szerzett emlékek voltak. Megboldogult édesanyám szavai visszhangzanak itt a fülemben és szinte borsódzik a hátam az újra és újra megszólaló és szigorú hangzástól, melytől még a magam harminchárom évével is képes vagyok megrettenni, ha éppen arról volt szó, hogy az említett személy felhúzta magát, még ha az lassan tíz éve holtnak bizonyul is. Odafentről figyelve mostanra már biztosan a sárga földig lehordta az ő kicsi fiát, amiért az egyetlen éjszaka alatt felforgatta az egész életét. A másnaposságot jelző kínkeserves fejfájás nem volt elég nagy büntetés a bűntudatomhoz képest. Kicsoszogtam nesztelenül a konyhába, hogy még csak véletlenül se keltsem fel hajnali félnégykor Jamest, mert azt hiszem megkapnám a megérdemelt fejmosásomat, amihez az időt még túl koránnak tartottam vagy inkább már túl későnek. Kezem közé fogtam az első utamba kerülő cigisdobozt és még egy gyújtót magamhoz véve kiültem a levegőre. Kezembe vettem a tüdőmre halált hozó cigarettát, majd azt meggyújtva szívtam bele jó mélyen. Miközben áramlott ki a számból a füst, addig szemem üveges tekintettel bámulta a narancssárgásra szineződött virradó égboltot. Élénk színétől azonban én még pocsékabbul éreztem magam, míg újra és újra lejátszottam magamban a tegnap estét.

"- Mit kér uram? - kérdezi egy ifjú pincérnő, aki ugyancsak szemrevaló volt a számomra, azonban a kezében lévő whisky jobban felperzselte a kíváncsiságomat. 
- Tökéletes, ami a kezében van - a lány kitöltött nekem egy felest, majd lerakta elém a poharat, maga mellé pedig az üveget és a tőlem egy méterre lévő nőhöz ment, aki már türelmetlenül várt a sorára. Azonban én mohóbb voltam a kelleténél, hiszen a pénzem már fogytán volt, ezért már ezt az italt sem tudtam kifizetni, de a nyelőcsövem szinte ordított az alkoholért. Így amíg az nem figyelt, addig magamhoz csentem feltűnésmentesen az üveget és a kabátom alá rejtettem, majd lehajtottam a már kezemben lévő pohárral és arrébb álltam. "

Hatalmas sóhaj bukik ki a számon, ahogyan az emlékek megtámadják a fejemet és semmi mást nem tehetek ellene, csak fejest ugorva benne újra átélhetem őket, ezúttal jóval több bűntudattal. S amíg az azt követő félórára gondolok megáll bennem az ütő is, mert jómagam is tudtam, hogy szemétláda vagyok, akit ez a város azóta utál, amióta betettem ide a lábam, de mostmár biztosan tudhatom, hogy ha minden részletet ismernének, talán még képesek lennének a fejemet is venni. Annyi szerencsém van azonban, hogy nem a középkor kreálta parasztember vagyok, akivel ezt valóban megtehetnék. Újabbat szívok az ujjaim között szorosan tartott cigiből, majd érezve, ahogy a nikotin szétárad az ereimben lehunyt szemmel térek vissza a tegnap estéhez.

"- Szia szépségem, innál velem egyet? - nézek a gyönyörű barna hajú nőre, aki túlontúl ismerős volt számomra, azonban még nem sikerült teljes mértékben felfedeznem kilétét. Ám a mámoros pillanatok egyikében voltam, ilyenkor csoda, hogy a saját nevemre emlékszem.
- Alaric, szia! Elfogadom igen! - mondja a lány mosolyogva és derekát elkapva viszem el a női mosdóig, ahová gondosan elrejtettem a lopott piát. Ő zavarodottan néz rám, hogy pontosan miért is hoztam őt a pult helyett az üres lány vécébe, de hamar megvilágosul, amikor kiveszem a tartályból az üveget és meghúzom, majd felé nyújtom. - Nem semmi vagy - kacag fel, de nem tiltakozik, így elfogadja az üveget és leutánozza előbbi tettemet. Ereimet elönti a vágy, ahogyan az a gyönge lány úgy kortyolja magába a whiskyt, mintha egyszerűen csapvíz volna. Mindig is ilyen feleségre vágytam, aki kívánatos, aranyos és nem mellesleg tudja, hogy miként vezet egy férfi szívéhez az út. Megmondom én, hogyan: kajával és piával, mindkettővel bőségesen. Ezután pedig minden annyira hirtelen történt, hogy szinte én magam sem tudtam követni az eseményeket, elkaptam a karját, a derekát, először könnyű, majd később durvább csókokat adtam a nyakára, arcára, szájára és ahol csak értem. Először nem tiltakozott, ám amikor felcsaptam a mosdótál mellé abba akarta hagyni, amivel egyszerűen feldühített, hiszen én annyira beindultam. Éreztem, ahogy férfiasságom durván dörzsölte már a nadrágomat és kiakart szabadulni, hogy ennek a szépség ápolására bízza magát, viszont a lány visszautasította minden közeledésemet és kiabálva lökött el magától. Kiszabadítottam egyik szabad kezemmel a melleit, míg a másikkal lefogtam a kezeit, számmal pedig az övét tapasztottam be. 
- Kislány, hagyd apucit dolgozni! - mormogtam rá, de már nem voltam teljesen tudatomnál, fogalmam sem volt mit is művelek éppen. Elragadott a hév és az alkohol töménytelen mennyisége. 
- Hagyjál! Engedj el! Ric, kérlek, ne érj hozzám! - kiabált és sikított, amit akkor egyszerűen csak annak tudtam be, hogy kéretteti magát, de mekkorát tévedtem! Ijedt volt, sírt és kapálódzott, míg én lefogtam és csókoltam, ahol értem, aztán hirtelen a semmiből betört egy nálam jóval fiatalabb tag. A fiú haja vörös színárnyalatokat öltött, szikár alakja és aggódó kék szemei az én mozdulataimat lesték és lerántott a lányról, amíg nem volt késő, mindezek mellett megtalálta mellettem a lopott piát is. Két perc nem telt bele és a rendőrség már úton volt értem. Addigra viszont már kitisztult a fejem annyira, hogy tudjam hibát követtem el, amit egész életemben bánni fogok és már akkor mardosott bűntudat, ám de az össze sem hasonlítható azzal, amit akkor éreztem, amikor a rendőrségi fogdához megérkezett értem James."

A cigicsikket elnyomva szorosan lehunytam a szemem és egy apró könnycsepp préselődött ki a szemem sarkából, tudva, hogy Alaric Saltzmanból bűnöző lett. Nem rosszfiú, aki lazaságával minden lányt levett a lábáról, nem a vicces srác, aki bárkit megnevetett, hanem a gazember, aki egy éjszaka alatt elérte, hogy csalódjon benne a legjobb barátja, hogy meghazudtolja önmagát, hogy halálra rémisszen egy ártatlan lányt és hogy a rendőrség újabb bűnözővel gazdagodjon. Magamban cinikusan gratuláltam ezért a teljesítményért, majd befelé battyogva bevettem még egy szem fájdalomcsillapítót és megindultam a szobám felé, azonban a kíváncsiság úrrá lett rajtam, amikor megláttam, hogy a vendégszobának ajtaja résnyire van nyílva, ezért hát nesztelenül odasomfordáltam és halkan benyitottam. Azt hiszem hatalmasabbra nem is nyílhatott volna a pupillám, mint arra a látványra, ami fogadott. A tegnapi lány, Holland az ágyban feküdt átkarolva a mellette szuszogó barátomat, James Herondalet.