Bűnbe esve - 6. fejezet

...Baljós reggel...

Holland szemszöge:

Zavarba jövő tekintetem sűrűn követi a vendégszobából megnyíló ablakon át az utcán erre tévedő egyszerű emberek tömegét és elmém egy eldugott pontjáról valami kétségbeesett és erős hang üvölt, hogy menjek el innen most, hátra hagyva magam mögött mindent és soha ne térjek vissza, mert azzal csak bajt hoznék a fejemre. Óvatosan oldalra fordítom a fejem és lassú léptekkel közelítem meg az éjjeliszekrényt, melytől alig félméterre maga az ördög aludt. Leültem az ágy szélére és tanulmányozni kezdtem karakteres arcának vonalait, amit fekete haja keretezett. Az ember el sem hinné, hogy James Herondalenak akadnak olyan pillanatai az életben, melyet tegnap éltem át vele, igaz, felettébb meggyötörten. Hatalmas sóhaj bukik elő belőlem, ahogyan dús ajkaira vándorol a tekintetem s előtör bennem a kéjvágy, hogy újra megérintsem őt, viszont önmagamat ostorozva inkább elszámoltam magamban tízig, hogy erőt vehessek magamon és feltalálva magam megkeressem a fürdőt, mert meglehetősen bűzölögtem a tegnapi eset után. Gyakorlatilag nem kellett hosszú ideig fürkészni az ajtókat, tekintettel arra, hogy az első szembejövő egyből a kék csempékkel borított fürdőszoba volt. Egy szempillantás alatt levetettem a ruháimat, melyek ugyan az este óta igencsak megfogyatkoztam rajtam. Azt hiszem az alváshoz levehette rólam őket James, amiért ki kellene akadnom, mintsem hálásnak lennem, viszont azért a bugyi és melltartó együttesen kívül igazán engedhetett volna még rajtam valamit. 

- Te jóságos ég! - húzom be a zuhanyfüggönyt magam mögött és a sugárban érkező víz alá menekülök. Ha tegnap valaki azt mondta volna nekem, hogy részegen fel fogom hívom a főnökömet, mert a hányásomban fekszek és mert a legjobb barátja megpróbált erőszakkal szeretkezni velem kiröhögöm, és ha még azt is hozzá teszi, hogy többször is átfog ölelni és a saját házába hurcol, hogy aztán másnap egymás mellett ébredjünk, azt hiszem nemes egyszerűséggel elküldtem volna a fenébe. Azonban hiába szörnyen jól esett a gesztus tudtam, hogy zuhanyzás után ideje lelépnem úgy, mintha soha itt sem jártam volna, hiszen sem Jamessel nem szerettem volna összefutni, sem pedig Alarickkal, habár be kell valljam az utóbbitól jobban tartottam. Megdöntöm hátrafelé picit a fejemet, hogy a zuhanyrózsa a forró vizet kényelmesen az arcomhoz tudja vezetni, míg alaposan átgondolom a tegnap éjjelt, azonban nem sikerült hosszan elmerülnöm elmém mélyében, figyelembe véve, hogy perceken belül kivágódott az ajtó, én pedig a rémültségtől felsikoltottam és az épp a kezemben lévő tusfürdős flakon pedig kiesett a kezemből. 

- Jó reggelt! - üdvözöl egy rekedt, álmos hang a függöny másik oldaláról, melyet váratlanul elhúzzák és a szemem elé tárul az anyaszült meztelen, kócos hajú főnököm, aki maximálisan mellékes dolognak tartotta, hogy az ember épp tisztálkodik, amit azért egyedül szokás elintézni. Rikítóan kék szemei rögvest a melleimre tapadnak és akkor sem téveszti el onnan tekintetét, amikor hosszú, választékos káromkodás hagyja el a számat. - Ne légy ennyire morcos, én csak zuhanyozni szeretnék - néz végre történetesen a szemembe és amilyen bűnbánó arcot vágott, képes lettem volna valóban elhinni, hogy pusztán a véletlen műve volt, hogy rám törte szó szerint az ajtót. Annál azonban ezerszer jobban ismertem ezt a férfit és tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ha ő csupasz női testet szeretne látni, akkor minden bizonnyal fog is és nem volt ez másképp most sem. 

- Amit megtehetsz azután is, hogy én végeztem - fontam keresztbe a karjaimat, mellyel akaratlanul is megemeltem a melleimet, amit James természetesen észre is vett.

- Megtehetném, de nem fogom - lépett be mellém a zuhany alá és kezeit a derekam köré fonta, míg az enyémek tehetetlenül a testem két oldalán lógtak. - Jobban vagy már? - aggódó tekintete elmerült az enyémben, mindaddig amíg én csak bambán bámulva rá, levegőért kapkodva igyekeztem nem elpirulni azon, hogy nem csupán, hogy velem töltötte az éjszakát ezen felül még nyugtalan is az állapotom miatt. Óvatosan bólintottam, míg ő töprengve félredöntötte a fejét és minden létező részével rám fókuszált. Homlokát neki támasztotta az enyémnek, azonban én képtelennek éreztem magam arra, hogy rá pillantsak, ezért szemeim a mellkasán végig gördülő vízcseppre szegeztem, melynek útját pillanatokon belül már ujjaimmal követtem, amit James egy hörgő torokhanggal kísért. Apró mosoly kúszott az arcomra a hangot hallva és máris kicsit felbátorodva közeledtem felé, testemet szorosan az övéhez dörgöltem, míg íriszeim mélyen elmerültek az övéiben. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Szemei tajtékzó tengerre engedtek emlékeztetni, ahogyan vad hullámokkal ostorozza a partot és az ott lévő embereket, míg az égboltot megannyi villám szeli át egy röpke pillanatra, amit fülsüketítő mennydörgés követ, és nekem szándékomban állt a tengert megszelídíteni. Ekképpen pedig habozás nélkül ajkaira tapadtam, amit olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy a lábam alighanem felmondta a szolgálatot pillanatnyi remegés kíséretében. Erős karjaival szorosan fogott magához és azt hiszem esze ágában sem volt elengedni, ami csak még jobban felperzselte az őfelé áradó vágyamat. Kezeim felkúsztak a tarkóján keresztül a csuromvizes hajába, melyet amikor az alsó ajkamba harapott meghúzgáltam. Nyelve szenvedélyesen vad táncot járt az enyémmel, ahogyan végig simított rajta és forrón kényeztette, ingerelte, melynek élménye alá kerülve hatalmas nyögés szakadt ki belőlem, bár ezzel ő sem volt másképp. Egy pillanatra elváltunk egymástól levegőért kapkodva, viszont az egymás iránt érzett epekedés és vágyódás már-már kézzel fogható volt. Tenyere jóformán önálló életre kelt és a fenekem felé kalandozott, amibe belemarkolva újabb nyögés hagyta el a szánkat. Ezt követően a hideg csempének döntött, amely a forró testemhez érve kellemetlen érzéseket váltott ki egy pislogásnyi időre belőlem, azonban James újabb csókjától semmi mást nem érzékeltem a világból csak őt. Lábaimat a dereka köré fontam, amíg ő a kezeimet a fejem fölé kényszerítette, utána csípőmet körkörösen kezdtem rajta ringatni, amitől ő egyre szorosabban préselt bele a falba és közelebb magához.
- Bassza meg Holland, kikészülök tőled! - harsogta szakadozottan, majd minden előzmény nélkül belém hatolt. A meglepődöttségtől hangosan felsikoltottam, míg ő gyors mozgásba kezdett. A hímtagja szinte kettészakított, a csípőmet tekertem, miközben ő egyre gyorsabb tempót diktált s közben fogai közé szorította a mellbimbómat, amitől felszisszentem. A mellem lendületesen ugrált, ahogyan belém döfködött és kéjes nyögések hagyták el a száját. - Annyira jó vagy.
- Úristen James! - nyöszörögtem, miközben pózt váltottam. Immár egyik lábam a vállán feküdt, míg a másik továbbra is szorosan a csípőjéhez dörgölőzött, amíg ő összefüggéstelen szavakat tett egymás mellé és szinte ordított a gyönyörtől. Erős remegés futott át egész testünkön, miközben ő döfött egy utolsót. Az egymásra kent nedvet és izzadságot lemosta rólunk a zuhany, azonban a kettőnk között lévő szikra továbbra is pattogott szüntelenül. Ezt követően James sampont kent a kezére, amit aztán finoman belemasszírozott a fejbőrömbe,s közben nem tudta megállni, hogy a fülcimpámba bele ne harapjon, amit én jóleső nyögéssel reagáltam le.
- Szeretem, amikor ilyen hangokat adsz ki. - suttogta a fülembe, mire én összerezzentem és elfojtottam magamban egy mosolyt. - Mit kérsz reggelire? - kérdezte, mire én teljesen megsemmisülve tekintettem rá.
- Azt hiszem én most inkább hazamennék - arcom szinte belerándul, ahogy kiejtem a szavakat, míg végül látom, hogy James arcán testet ölt a komolyság.
- Miért? - hangja halk, de kellően idegtől túlfeszített.
- Dolgoznom kell, Paul ma egy órával hamarabbra vár minket és ha jobban belegondolok már így is késésben vagyok - bújtam volna át szikár termete mellett, azonban az utamat állta.
- Én vagyok a főnököd, én mondom meg mikor vagy késésben és ha Paul szóvá meri tenni a késlekedésed, csak szólj nekem. Ő az egyetlen, akinek nincs joga a késésekről papolni, mikor ő sem jobb egy szállal sem. Csak tudnám mi a fenéért nem rúgtam még ki! - fűzi lassan a feszülő mellkasa előtt keresztbe a kezeit, ahogy tekintetével szívdöglesztő mosolyával engem tüntet ki. - Ne menj be ma dolgozni, inkább maradj velem - ecseteli, miközben nekem beszorul a levegőm a meglepődöttségtől. Nem firtatja tovább a dolgot, tekintve, hogy egy jókora sóhaj következtében kihúzza a zuhanyfüggönyt és hűlt helyét találom az egész fürdőben. Úgy vélem valószínűleg nem áll szándékában térden állva könyörögni a maradásom gyanánt, nem mintha elvárnék bárkitől is effélét. Voltaképp elmerengtem egy pillanatra a szavain és egy apró mosolyt csalt az arcomra, hogy James Herondale élvezi a társaságomat, még ha az csak testi kapcsolat is, ám dacára a rengeteg élvezetnek, mégis kezdtem megkedvelni őt és nem csak a sárma miatt. Lassan, minden erőmet összeszedve kikecmergek a fürdőből egy törülköző társaságában és minden reményem szerint stabil lábakkal. Vizes hajam kényelmetlenül tapadt a nyakamhoz, így gyorsan visszaszaladtam egy másik törülközőért, hogy turbánba csavarhassam vele. Váratlanul édes illat csapta meg az orromat, melyekhez hamarosan hang is társult.
- Készítettem neked reggelit. Egyél! Rád fér - fogja közre a csuklómat és bevonszol a konyhába, ahol frissen készült rántottát rak elém pár darab paradicsom társaságában. Kezembe veszem a villát, miközben le sem veszem a szemem Jamesről, aki ajkaiba harapva ül le velem szemben a tányérján lévő két rántottával és sült szalonnával. - Remélem szereted a tojást, ugyanis ezen felül már csak müzlivel tudok szolgálni, ha Ric be nem pusztította. Sajnos mást nem tudok neked megcsinálni, ne haragudj! - nyel egyet nyugtalanul, közben lehajtja a fejét és bekap egy kisebb darab szalonnát.
- Eszemben sincs neheztelni rád, sőt mi több hálával tartozom, fogalmam sincs, hogyan köszönhetném meg a segítséged - mondom miközben kezem akaratlanul is az övére csúszik, amit ő ösztönösen átkulcsol és elmerengve nézi egymásba kapaszkodó ujjainkat.
- Nem tartozol semmivel, csak annyit kérek, hogy maradj itt velem - hangja erőtlen és kétségbeesett, szívem szerint magamhoz szorítottam volna, bár az elég furcsán vette volna ki magát. - Vedd úgy, hogy szabadságot kaptál - emeli meg a villáján lévő rántottát és a szám elé tartja. Érdeklődve húzom fel a szemöldököm, mialatt az én evőeszközömre is pakolok a tojásból és ugyanazzal a mozdulattal szája elé tolom. Csábos mosoly terül szét ajkán, rikítóan kék tekintetét rajtam hordozza aztán szája egyszeriben szétnyílik. Tenyerét az ujjhegyeimhez engedi és a szájába segíti az ételt, mindeközben úgy, hogy a közöttünk lévő szenvedély csak nem megfojt. - Most te jössz - tolja közelebb a villáját a számhoz, ami automatikusan kinyílik és bekapja a falatot. Lassan kezdtem el csak rágni, vigyázva nehogy elrontsam a pillanatot vagy ami rosszabb felkeljek ebből az émelyítő álomból.
- Mindenkivel ezt szoktad csinálni? - csúszik ki a számon az első eszembe jutó gondolat. Gyorsan a szám elé kapom a kezem, hogy visszatuszkoljam a szavakat a számba, azonban hamar rájöttem, hogy már nem tudom őket visszaszívni. James üveges tekintettel maga elé réved, mialatt egy félmosoly cikázik az ajkain. - Úgy értem, hogy van híre a nőkkel lévő kapcsolataidnak - magyarázkodom igazából tök feleslegesen, de valamivel muszáj volt megtelíteni a kínos csendet, mely körülölelt mindkettőnket. Azt hittem sosem fogja megválaszolni a kérdést, amikor végre megszólalt.
- Nekem nincsenek nőkkel kapcsolataim. Soha nem is volt. Csak szex - nehézkes mozdulattal megdörgöli a szemét és kerüli a tekintetem, szemét szigorúan az asztalra szegezi.
- Soha nem volt barátnőd? - értetlenül néztem őt, míg ő az elképedésemre egyszerűen elnevette magát és az ajkába harapott, amitől akaratlanul is sikerült felizzítania.
- Nem és őszintén szólva nem is hiányzott, bár így a múltba visszatekintve csak a rengeteg lányt látom, akiknek az ágyukba belemásztam vagy a sok extrém hely. Te jó ég! - fogta a fejét és láthatóan teljesen elmerült a régmúltban, amikor sorra fűzte be a lányokat, akiknek sűrű, rózsaszín köd vakította el a szemük világát. - Viszont tényleg idejét érzem már, hogy megmaradjak valaki mellett jelentős ideig - néz mélyen rám, s közben feláll és az oldalamhoz simítja a kezét, miközben lehajol és egy gyengéd csókot lehel a homlokomra, amitől hirtelen libabőrös lettem, amit sajnálatos módon ő is észre vett, viszont örök hálám kísérje, amiért nem tette szóvá, helyette inkább felhúzott a székről, hogy szemmagasságban legyek vele. Kezeit az arcomra helyezte és hüvelykujjával az ajkaimat simította végig, majd kivette a törülközőt a hajamból és azt a földre dobva beletúrt a hajamba, ezzel egy időben pedig megcsókolt. Koránt sem volt gyöngéd csók, inkább áhítozó és birtokló. Kezeit a csípőmre csúsztatta és szinte magára rántott. Melegség terült el az ágyékom tájékán, azonban amikor eltávolodtunk és magához édesgetett nem bírtam magammal és egy puszit nyomtam a borostás arcára, amit habár meglepően fogadott hallottam a torkában feltörő elégedett morgást.
- Kedvellek James! - suttogom a fülébe, miközben ő egyre szorosabban ölelt magához. Egy szót sem szólt, így eléggé zavarba ejtően éreztem magam, ezért elengedtem és a szemébe néztem - Nem vagy olyan rossz ember, ahogy mondják.

Ric szemszöge:

Hosszasan demonstráltam pillantásaimmal a szobám falán lévő festményt, melynek keretét én magam faragtam, amikor még apámmal laktam. A festménnyel szemben a ruhásszekrényem állt tárva nyitva, bár be kell valljam hónapok óta nem láttam csukva azt az átkozott bútordarabot, tekintve, hogy a ruháim úgy voltak beledobálva, hogy egy turkáló megirigyelhetné. Lassan kászálódom ki az ágynemű közül, amiben már mélyen elsüllyedtem, hasonló módon, mint a bűnbánatban, nem voltam képes kitenni a lábam a szobából hajnal óta, viszont most erőt véve magamon félmeztelenül indultam le a nappaliba valami szíverősítőért, erősen remélve, hogy nem futok össze a szerelmes gerlicékkel. Nem túl határozottan indulok el, majd behajtom a szobám ajtaját magam mögött és elindulok a folyosón, ahol a vendégszoba előtt megállok és a csukott ajtaját kezdem nézegetni, minden bizonnyal már rég elment, azon minutumban azonnal meghallottam egy női kacajt, ami kétség kívül Hollandhoz tartozott. A nappaliba érve hosszú percekig állok a bárszekrény előtt, mire elhatározom, hogy egy kis vodka megfogja állni a helyét, nem pazarlom az időt tiszta whiskys pohár keresésére, így magamhoz veszem az üveget és az ablakhoz vánszorgok. Meghúzom a kezemben lévő alkoholt, majd az ablakpárkányra helyezem és így tekintek ki a borús, esős égboltra. Szememmel követem az ablakon a versenyt rendező esőcseppeket, melyek elhomályosítják előttem a kert rejtelmeit.
- Ric, jó hogy látlak! - jelenik meg a hátam mögött legjobb barátom, akinek ránézésre is jobb kedve volt a megszokottnál, nem kellett sokáig törnöm a fejem ennek mivolta miatt, tekintve, hogy tisztában voltam vele, hogy James kedve mindig tökéletes egy kis hancúr után. Nem nézhettem így a szemébe, ezért továbbra is az ablakot szemléltem, hátha valamilyen megmagyarázhatatlan módon kinyílik és a szél felém korbácsolja a vad esőcseppeket, talán felébresztett volna abból a nyomorból, melyben nyakik benne voltam - Mizu? - áll mellém és az ablakpárkányra tett üveghez nyúl, melyet meghúz, majd visszarakja - Csak nem másnapos vagy haver? - kacag fel mellettem, míg én üveges tekintettel magam elé révedek.
- Én voltam az - hangom annyira halk és törékeny, hogy egy ideig határozottan hiszem, hogy meg kell ismételnem, mert nem hallotta meg. Megfordulok és a szemébe nézek, ő azonban láthatóan abszolút nem vesz komolyan. Hatalmas sóhaj bukik ki belőlem, míg ő előre görnyed és figyelem, ahogy megrázkódik a válla a röhögéstől. - Hát jó - mormolom mintegy magam elé.
- Akkor most suttogva kell beszélnünk? - teszi fel a kérdést, ahogy egy komisz vigyor bujkál a szája sarkában, én pedig lehunyom a szemem és elszámolok magamban tízig, hogy be ne verjek neki egyet, hisz valljuk be, nem kell a mostani állapotomat fokozni. Eltekintek az előző mondatától, majd újra teszek egy próbálkozást arra tekintve, hogy mit tettem.
- Komolyan beszélek haver.
- Akkor ha kérhetem beszélj értelmesen, mert abból hogy magad elé meredsz meg itt suttogsz nekem egy szavadat se értem. Legközelebb talán morzejelekkel fogunk kommunikálni? Az isten szerelmére bökd ki mi bajod van vagy megütlek! - fűzi gyorsan mellkasa elé a karjait és engem vesz szemügyre.
- Én voltam, aki Hollandot megakarta... - nyelem el a mondat végét, ahogy fájdalmasan kifújom a levegőt, de mégis valamelyt kissé megkönnyebbülök, ahogy elárulom, mintha egy súlyos terhet levettek volna a vállamról. James arca megrándult az információ megtudása után, majd keze hirtelen ökölbe szorult és meglendült, már csak akkor eszméltem fel, amikor behúzott nekem egyet, aminek következtében én a hátrébb tántorodtam. - Figyelj, tudom, hogy most eszméletlenül haragszol rám haver és elhiheted nekem, hogy már lassan egy szerzetesnél is jobban belemerültem a bűnbánatba, viszont tudod, hogy ép ésszel soha nem tennék ilyet, viszont részegen teljesen elborult az agyam. Nem voltam tudatomnál. Sajnálom - hebegem remegő ajkakkal és orromra szorított tenyérrel, viszont James csak áll előttem indulattal átáztatott tekintettel és nyilvánvaló volt, hogy ezt nem úszhatom meg szárazon.

- Te idióta, pszichopata vadbarom! - jött felém egy újabb lesújtó ütéssel, melytől a földre borultam és éles fájdalom nyílt a számba, mihelyst felszakadt. Nem próbáltam visszaütni, tisztában voltam vele, hogy ez a minimum, ami kijár nekem és neki is.  Harag tombolt a szemében és arca is dermesztően keserves volt, valósággal őrjöngött, miközben nekem támadt. Testét átvetette rajtam és kegyetlenül igyekezett ráncba szedni - Hogy voltál képes erre? - üvöltött lélekfacsaróan, úgy hogy a szívem belesajdult. Valósággal szédültem testének súlya alatt, ahogyan kíméletlenül móresre tanított, próbáltam ellenállni elvégre akármekkora bűnt is követtem el nem szerettem volna emiatt meghalni.
- James, állj le! - sipít fel egy vékony, riadt női hang, aki kétségkívül Holland lehetett. Vékony, alacsony termetével igyekezett lefogni a barátomat, azonban az könnyedén lerázta őt magáról - A franc essen beléd, engedd őt el! - kiabál félelemtől reszketve és egyre a főnöke vállát húzta hátrafelé, hogy minél előbb leszedje rólam inkább kevesebb, mint több sikerrel.
- Mondd azt, hogy nem érdemli meg azért, amit tett! És pont te véded! Mi a faszomért nem mondtad, hogy ő volt az? - hagyta abba az ütlegelésem és a lány felé fordult, akinek már javában hullottak a könnyei.
- Még a klubban mondtam, hogy ne haragudj rá, mivel tudtam, hogy valami hasonló lesz a vége.

James szemszöge:

Ric talán még soha nem volt ennyire a begyemben, mint az utóbbi pár órában, tekintettel arra, hogy Hollandot ilyen lelki dolognak tette ki. Igaz, mélységesen megbánta a bűnét és meg is kapta érte a dorgálást általam, viszont tényleg nem fért a fejembe, hogy mi a franc szállt belé, hiszen már millió és egy alkalommal itta már magát olyan részegre, hogy azt se tudta hol van, de ilyet vagy egyáltalán hasonlót soha. És habár még mindig evett a méreg, azért Hollandnak sikerült elérnie, hogy lehiggadjak, még ha az nem is volt olyan könnyű, mint reméltem. Egy kisebb négycsillagos hotelszobába menekültem a lánnyal, hogy kiszellőztessem legalább annyira a fejem, hogy ne arra gondoljak, hogy mennyivel jobban mutatna Alaric Saltzman egy békés temetőben, egy rohadt koporsóban. Ám azt se felejtem el, hogy ő is ember és hibázhat, valamint, hogy amióta világ a világ sosem tántorított el az álmaimtól, sosem esett nehezére a maradéktalan támogatása és voltaképpen bármiről is volt szó ő mindig szilárdan és határozottan ott állt mellettem, ahol kellett. Árnyékomként volt jelen az életemben, mindig kiállt értem szavak és tettek formájában egyaránt és egyetlenegyszer sem kért köszönetet érte, mert ő ilyen, sosem kér semmit, már persze ha nem tekintjük a hasát, mert, ha megkordul, akkor bizony még nekem is vigyázzba kell állnom, mert őnagysága megéhezett és süthetem neki a tojást, bár bevallom nem igazán hagyja rám a konyhát, általában az az ő reszortja. Egy szó, mint száz lényegében sosem keserítette meg az életemet, még ha játékosan szívattuk is egymást ezt illetően, ő egyszerűen örökösen biztatott és bátyám helyett is bátyám módjára féltett, mert ő a legjobb barátom és a cinkosom bármi is legyen és ezt sosem szabadna elfelejtenem, még ha annyira is tombol bennem a düh, hogy péppé verném szerencsétlen fejét.
- Bocsánatot kell kérnem tőle, igaz? - szakad ki belőlem a mondat, majd megfordulok a teásbögrével a kezemben, hogy kikérjem Holland véleményét, aki szótlanul bólint, majd feláll és kiveszi a teát a kezemből, amiből jó nagyot kortyol, s ezt követően pedig a karjaimba bújik.
- Én azt tenném.
- Csak még mindig orrolok rá, amiatt, amit tett veled. Sajnálom! - suttogom a puha hajba, aminek illata a ma reggeli kókuszos sampont tartalmazza. Mutatóujját a számra helyezi, ezzel gyöngéden utasítva, hogy hallgassak el. Egy pillanatra el is felejtem a problémámat, amíg az ő mélybarna szemeibe nézek, amik bebörtönözik a szívemet és nem engedi el, bár titkon nem is akar kiszabadulni.
- Neked semmit sem kell sajnálnod, ő tette, nem te és őszintén szólva rá sem haragszom, mivel tudom, hogy nem szándékosan tette, mivel csak az ital irányította őt na meg azért is, mert te itt vagy velem és nem engeded, hogy... - nézem az ajkát, miközben beszél és aranyszívét tárja ki éppen, miközben teljesen elmereng a tekintetemben, azonban én egyszerűen nem tudok neki ellenállni és hagyom, hogy félbemaradjon a mondandója, rávetem magam az ajkaira és gyöngéden falni kezdem őket. Sosem csókoltam még ennyire odaadóan senkit sem, remegett, ahogy nyelvem bebocsátásért könyörgött a szájába, amit ő engedelmesen ki is nyitott. Lágyan simogattam a nyelvét, míg ő szinte remegett a karjaimban, ezért szorosan magamhoz húztam. Illata teljesen megbolondított és felperzselte a véremet, viszont tudtam, hogy nem tehetem magamévá, csak azután, hogy Alarictól elnézést kértem, hogy kis híján eltörtem az orrát. Levegőért elválva, végig simított az arcomon - bajom essék - fejezi be tétlenül a mondatát, mire én egy apró csókot pihegek a homlokára.
- Én is kedvellek Holland! - bököm ki gondolkodás nélkül, mialatt végig simítok az arcán, majd kabátomat felvéve kiindulok az ajtón. - Hé, beszélek Rickel, nem sokára jövök, nyugi! - szólok még egy pillanatra vissza neki, ő pedig mosolyogva bólint, viszont aggódó szemein látom, hogy tart attól, hogy újra verekedésbe fúl a dolog, pedig tisztában voltam vele, hogy ez nem történhet meg így.

Negyedóra múlva már ismételten a házam küszöbét lépem át és sietősen a haverom szobája felé igyekszem, ám hűlt helyét találom ott, legalábbis azon a részén, amit nem fed be a tömérdek ruha és lom. Végül a nappaliban találom meg őt, amint épp a dohányzó asztal előtt egy kanapén keresztbe vetett lábakkal könyvet tart a kezében. Döbbenten figyelem az eseményeket, hátha észrevesz és elhajítja a könyvet nevetne, hogy ugyanmár te balek, örülök, hogy tudok olvasni, de semmit sem kell túlzásba vinni, viszont ez nem történik meg. Hangosan megköszörülöm a torkomat és elé lépek, mire hajlandó tekintetét rám szegezni.

- Haver jól látom, hogy neked könyv van a kezedben? - fürkészem, miközben ő elmosolyodik és lerakja azt az asztalra. - Azt hiszem utoljára gimisként láttam nálad ilyesmit, azt is csak azért, mert püfölted vele az egyik gyereket - nevetek fel, majd zavartan megvakarom a nyakamat, látva, hogy ő velem ellentétben nem éppen nevet, helyette inkább összevonja a szemöldökét.
- Újabban szeretek olvasni dolgokat - vonja meg a vállát, mire nekem fognom kell az államat, hogy nehogy a padlót súrolja.
- Haver, mindig megtudsz lepni - túrok a hajamba, miközben igyekszem a témára térni, mielőtt még skizofrénnek tart, hogy egyik percben szarrá verem,  majd elhúzok a fenébe és visszajövök nevetgélni. - Figyelj, én is követek el hibákat, ahogy te is és tudod nagyon jól, hogy hibáztál és megérdemelted, amit tőlem kaptál, viszont azt hiszem egy kicsit túlzásba vittem az egészet.
- Mondd, hogy ez nem bocsánatkérés akart lenni! - nevet fel hitetlenül és rázkódik a válla a nevetéstől, míg én zavartan nézek rá. - Sose tudtál normálisan elnézést kérni a dolgaidért, de értem és én is sajnálom, tudom, hogy mit tettem és bűnhődök is érte rendesen és persze, minden oké köztünk, már ha így oké - nyújtja felém a jobbját, mire én elvigyorodok és belecsapom a kezébe a sajátom, majd magamhoz húzom egy haveri ölelésre. - Amúgy örülök, hogy végre van barátnőd, megérdemlitek egymást! - mosoly derűsen, míg én lesápadtan kapkodom a levegőt.
- Ő csak egy barát, akivel dugok! - kiáltok fel tagadva mondandóját, de hirtelen meg is bánom, hiszen Holland már jóval több lett egy egyszerű lotyónál, akit hébe hóba kefélgetek.
- Na persze, szaros korod óta ismerlek és még sose láttalak ilyennek. Majdnem megöltél egy órája, ha más lánnyal tettem volna maximum egy pofont kaptam volna és elengedtél volna isten hírével! - nevet fel és meghúzza a mellette lévő piát, ami már eléggé fogytán volt, ezért kikapom a kezéből és újra felhajtom az üveget.
- Lehet, hogy igazad van!

Holland szemszöge:

Tagadhatatlanul vártam, hogy James visszatérjen a haverjától, akit a helyzettől eltekintve mégis rokonszenves embernek találok és hajlandó vagyok neki megbocsájtani, amit tett. Sűrűn járkáltam a kis hotelben, ahol kivett egy szobát kettőnknek a főnököm és örömmel fedeztem fel, hogy nem csupán egy szobát tartalmazott az egész, hanem egy kis fürdőszobát is. A tőlem telhető legnagyobb odafigyeléssel megvizsgáltam a mosógépet, amibe gyors tanulmányozás után begórtam a tegnapi ruháimat, amik helyett elloptam James egyik boxerét, az egyik ingét, majd ahhoz felkaptam magamra még a tegnapi büdös nadrágot is, hogy azért mégse menjek el teljesen idétlenül egy hotelbe. Mialatt a gép mosott, addig kénytelen voltam teljesen meztelenül lenni, ezért inkább bebújtam az ágyba és mellig betakarózva kapcsoltam be a tévét. A természetfilmeket megmondom őszintén egy ideig eltűrtem, de mivel nem láttam esélyét, hogy valaha is a sivatagban vesznek üldözőbe állatok, ezért inkább tovább kapcsoltam, a következő csatornán szappanopera film ment, amiből elég volt egy mondatot meghallanom ahhoz, hogy átkapcsolhassak, azt követően még volt kettő hírcsatorna, egy disney mese végül a végén találtam egy eléggé megdöbbentő, ám annál izgatóbb csatornát, pornófilm. Hirtelen tizenhárom éves kamasznak képzeltem magam, aki azon fáradozik, hogy nehogy lebukjon a szülei vagy a testvére előtt, ahogy éppen ezt néz. Hangosan felnyögtem, amikor a férfi szétterpesztette a nő lábát és a nőiessége felé hajolt, erősen élt bennem az emlék, amikor James ugyanezt tette velem a mosdóban és egyszerűen szinte magamon éreztem az érintését és a forró leheletét.

- James! - Végig simítottam a mellemen, ahogyan a filmben lévő nő is, miközben a másik kezem bedugtam a combjaim fogságába és kitartóan dolgozni kezdtem a csiklómon halkan nyögdécselve. Körkörös mozdulatokat végeztem rajta, mialatt elmémben azt képzeltem, hogy James keze dolgozik rajtam. Egyre nedvesebb lettem a pózoktól és a hangoktól, amiket láttam és hallottam, egészen addig, amíg ívbe nem feszült a hátam és éreztem, hogy pár pillanat és elélvezek, hanem akkor egy torokköszörülésre lettem figyelmes, amire hatalmasat ugrottam az ágyon és szembe találtam magam a kiéhezett tekintetű, perverzül vigyorgó Jamessel, akinek nem kellett sok, hogy rám vesse magát.
- Ne fáradj, majd én befejezem, amit elkezdtél és mit ne mondjak eléggé imponáló, hogy az én nevemet nyögdécselted maszti közben is, tartsd meg ezt a jó szokásodat! - kacsint rám, mire nekem az arcomba tódul a vér és a fülem tövéig elpirulok, majd eltűnik a takaró alatt, szorosan a combjaim között.