Kényszer házasság - 6. fejezet

Lobbanékony fenyítés

Katherine szemszöge:

Talán nem így volt megírva és nem is így terveztem a sorsomat, de mindenképp tetszik ez a fránya fordulat. Mégis ki hitte volna, hogy egyszer Dean Winchesterrel fogok ülni egy étteremben és éppen bájosan, akár a szerelmesek cseverészünk, közben meg az előttünk lévő Wellingtont szedjük szét darabokra? Bárki is volt az, aki így rendelte, annak ezer hálám, még ha neked Nagyfőnök odafent, akkor is. A lehető legnagyobb élvezettel kulcsolom össze az ujjaimat a Smaragdszeművel, miközben azt majd meg eszi a fene, annyira kívánja a testem minden porcikáját. Mit ne mondjak, mindig is hatással voltam az emberekre. Ördögi mosoly kúszik az arcomra, amikor megpillantom az annyira féltett Impalaját, melynek a kis királyomat még csak a közelébe se engedi, legalábbis legjobb tudomásom szerint nem. A vágy ami szemében tükröződik meg kell mondjam, bennem is fellobbant némi sóvárgást a vadász iránt. Kinyitja előttem a kocsija ajtaját, mire én ahelyett, hogy helyet foglalnék a ki tudja hány éve nyúzott bőrülésen egyszerűen csak megragadom a férfi ingének gallérját és a veszélyesen csábító ajkakra vetem magam. Természetesen nem viszem túlzásba, egy apró csók, mely után egy lemoshatatlan vigyor tükröződik rólam, ennyit igazán megérdemlek. Ledöbbenve áll, akár egy szerencsétlen, de be kell valljam, egy nagyon sármos és puha ajkakkal rendelkező szerencsétlen. Még tini koromban is az ilyenek vonzottak, csak éppen én őket nem, mindig is voltak és lesznek pofára esések, de a Smaragdszemű igazán más szempont. Ő más. Teljesen más. Veszélyes számomra és mindennek ellenére teljesen oda vagyok érte, de a látásom tökéletes, nem lepte el az a rohadtul nyálas rózsaszín köd, ezért tisztában vagyok vele, hogy ha nem vigyázok eléggé, akár megéghet a kezem és lehetséges, hogy Crowley bal lábbal kelt énjének gyümölcsévé válhatok, vagyis egy apró démonná, aki volt, nincs. Ez pedig a legkevésbé sem hiányzik számomra. A vigyor mely le sem hervad rólam, hát az rajta is elég lemoshatatlannak tűnik. Bűnös kezei a combomra tapadnak és erősen markolásszák azokat, amitől kellően beindul a fantáziám. A másik mancsa a kormányt fogja és kitolat a parkolóból, majd egyenesen egy motel felé szegődik. Ott megállva egy pillanatra sem haboz, megragad és kezemet erősen tartva húz magával be, az épületbe. A váró teremben egy csinos kis szőke bige néz rám összehúzott szemekkel, talán ő is kinézte magának Rómeót. Sajnálom szöszi, ez a hajó elúszott. Rávillantom fekete szemű mivoltom, mire ő hátra hőkölve hátrál a falig, majd hallom ahogyan a pszichológusát hívja, hogy azonnal vegye őt újra kezelésbe, mert ismételten hallucinál. Felkuncogok, amit Dean minden bizonnyal betud azzal, hogy talán azért, mert félre rúgott egy tucatnyi ruhát, mely a szobájának ajtajában tornyosult, habár meg kell mondjam igazán jól esik, hogy ennyit vacakolódott még csak a kinézetével is, ami szintén tökéletesre sikerült és igazán meghozta a kedvemet egy kis hancúrozáshoz. 
- Hát a barátod? - kérdezem, amikor szét nézek a házban, azonban senkit sem érzékelek rajtunk kívül. 
- Elküldtem. Írtam neki egy sms-t, hogy ha lehet ne zavarjon.
- Ez egy igazán jó döntés volt a számodról. Nem lenne jó, ha most is félbeszakítana, mint a múltkor a kávézóban, amikor éppen kérdezni akartál tőlem valamit, amin még most is sopánkodok, hogy vajon milyen kérdésnek indult. - döntöm félre a fejemet, míg ő átkarolja a derekamat és a fülcimpám harapdálásával ostromol, majd rekedt hangon beleszól, amitől a pulzusom nekem is az egekbe szökik. 
- Azt hiszem valami olyasmire akartalak rávenni, amire éppen készülünk. Így, vagy úgy, de elértem, amit akartam. - morogja kéjesen a fülembe, majd végig nyal egy bizonyos pontot a nyakamon, amitől kibukik belőlem egy érzéki sóhaj. Gyűlölöm az ilyen fajta elgyengüléseimet, főleg eziránt a férfi iránt. Minél többet mutat magából, annál inkább vágyom rá. Ez betegség. Ráadásul így tényleg a holtak között végzem majd, ezért elrántom magamtól, amit ő ugyan nem ért, de egy mélyről jövő sóhaj után félrebillentem a fejemet, így szabad utat hagyva Smaragdszeműnek, hogy elkápráztasson ilyen szempontok terén is. Erősen markolja a fenekemet és a derekamat, miközben éppen beszippantja szájába a fülcimpámat és kéjesen becézgetni kezdi. Felnyögök, amint egyik kezével rá talál a g pontomra, melyet hamar ostromolni kezd és olyan határozott köröket ír rajta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elolvadjak a karjai közt. Míg ő a fülemet és a G-met masszírozza, addig én csókot lehelek a nyakára és beletúrok a gyönyörű, dióbarna hajába. Lassan az ágy felé kezd el húzni, mire a vigyor újra helyet talál az arcomon, miközben az ágyra lököm. Lovagló ülésben helyet foglalok rajta és levéve az öltönyét valamint az ingét végig nyalom a mellkasát, amitől ő tétlenül felnyög. Aztán váratlanul megragadja a hajamat és húzni kezdi, egészen addig míg nem adom a fejem arra, hogy ezúttal ő legyen felül. Amint megteremtődik ennek esélye, ő hirtelen a falhoz vágódik. Hitetlenkedve bámulok bátyámra, aki a szoba kellős közepén áll vérszomjas tekintettel, míg Smaragdszemű éppen a földről szedi össze magát. 
- Te mégis mi a francot keresel itt? - mászok le az ágyról és sietek elé felpaprikázva, míg ő mogorván rám pillant, majd újra a vadászt préseli fel a falra nyakánál fogva. Idegbajosan fordulok utána, hogy kiszabadítsam a fojtogató kezek közül a férfit, azonban Damon meggátolva engem, félrelök, majd hogy visszatántorítson rám villantja démoni énjét, amit legnagyobb bánatomra tisztán kivehetően láthatott Dean is. 
- Mintha azt mondtam volna neked húgicám, hogy tartsd távol magad Winchestertől és a haverjától, mert bajt hoznak a fejünkre, de te persze folyton csak lázadsz. Keresek neked egy óvodát, ha ennyire gyerekesen akarsz viselkedni. - sziszegi a fogai között, míg a férfi nyakát markolássza, aki úgy néz rám, hogy talán minden egyes szót, amit kiejtettem előtte a számon kétségbe von. Sajnálom Smaragd, de ezt a titkomat nem árulhattam el, mert ha megtettem volna, már rég halott lennék, ami felett azért nem hunynék szemet. 
- Ereszd el őt Damon! - kiáltok rá feldúltan, mire ő hirtelen kinyitja a tenyerét, ezért az eddig falnak préselt vadász a földre esik. Mérgesen nézek farkasszemet a bátyámmal, míg az kitudja mit gondolhat magában, valószínűleg nevet rajtam és a szerencsétlenkedéseimen. - Miért kellett beavatkoznod a dolgokba? 
- Talán jobb lett volna, ha szépen megdug, míg te elélvezés közepette kinyitod a szemed és minő meglepetés, nem egy barna szempárral fog szembenézni a vadászka? Pillanatok alatt kezébe vehetett volna egy fegyvert és megölhetett volna te idióta! Inkább hálás lennél, amiért megmentelek! Nem értem, hogy mégis hogyan fordult meg a fejedben, hogy te randizgatni jársz el a Pokolból, míg Crowley mindent tűvé tesz érted, hogy teljesítsd végre a feladatot, amit rád bízott! - dorgál meg, majd fintorral az arcán figyeli, ahogyan meg vonom a vállam és hevesen gesztikulálok. 
- Dugja fel magának a feladatát! Szarok az egész Pokolra! 
- Valóban? Akkor gondolom velem ezen a tényálláson vagy! Ugyanis én is a Pokol része vagyok. A családod, a Pokol a családod, azt hittem ezt már tudod! - mondja zabosan, míg én szikrákat szóró, fekete szemeimmel meredek rá. 
- A Pokol? Mi a halált tett nekünk a Pokol, hogy ennyire oda vagy érte? Gyűlölöm, mint a szart! - fintorodok el, míg zaklatottan gondolok arra, hogy talán minden más lenne, ha újra ember lennék, csak, hogy ennek kivitelezése egészen bonyolult folyamat, melybe könnyen bele is halnék, mivel azért bármennyire is utálom Crowleyt, el kell ismernem, hogy eléggé erős démon, és én fele annyira sem vagyok az.
- Családot adott nekünk!
- Persze, miután elvette az igazit, te szerencsétlen! - kiáltok a bátyámra, míg az nagy levegőt véve horkant egyet és szemeiben akár képzelődtem, akár nem egy könnycseppet véltem felfedezni. Válaszra nyitja a száját, azonban hátra fordul és el kapja Dean kezét, akiben ezúttal már egy démonölő kést szorít. Damon kirántja a kezéből a fegyvert és a lehető legmesszebb, a szoba másik sarkába hajítja.
- Erről beszéltem neked Katherine! Egy vadász nem képes arra, hogy beléd szeressen, egy démonba. Csak halálra fáj a foguk, arra, hogy a magunkfajtákat kiirtsák a Földről. Mégis meddig tervezted, hogy titkolhatod előtte a valódi énedet? És szerinted azt megtudva mennyi időt spórolt volna meg a megölésed tervének szövögetése közben? Elárulom neked, hogy egyetlen percet sem szentelt volna pazarlásra. Amikor csak alkalma lett volna rá, azonnal rád vetette volna magát és orvul megölt volna. Te meg aztán most élhetnéd az életed a Purgatóriumban, melyben minden perc egy ajándék. Gondolom nem így tervezted az egészet! - mondja, közben kis híján eltöri Dean csuklóját. - Te pedig jól figyelj arra, amit most mondok! - rángatja fel szemmagasságba a férfit, miközben én lebénulva állok, tudván, hogy semmit sem tehetek. - Ha még egyszer meglátlak a húgom közelében, egyetlen egyszer, esküszöm neked, hogy azt nem úszod meg szárazon! Újra üdvözölheted a Poklot, hiszen olyan régen voltál már ott, nemde? Emlékszel arra, amikor kifeszítettek? Elárulom, az én katonáim tették. És még egyszer megteszik, csak csettintenem kell, szóval nem fogok könyörögni. Békén hagysz minket vagy pedig meghalsz! Ez a két választásod van! - mondja, majd erősen megszorítja a férfi kezét, aki összeszorítja a szemét, azonban egy percre sem nyikkan meg.
- Menj a pokolba! - sziszegi Smaragdszemű, mire a bátyám ördögi mosolyra húzza a száját.
- Afelől ne is legyenek kétségeid, hogy esetleg máshová tartanék! - nevet fel Damon, majd elereszti a vadászt s egy szempillantás alatt eltűnik, velem és a vérszomjas tekintetével együtt.